Az előbbi cikkben ismertetett fizikai és vegyi jellemzők mellett több olyan összetett (komplex) sajátossággal is számolni lehet, amelyek festéstechnikai szempontból jelentősek. Egyéb ilyen megkülönböztető jellemző pl. az új és a régi alap.
Falfelület előkészítése
Előfordulhat a szakmai gyakorlatban olyan még nem festett, régi vakolatréteg, amely már lazán kötött (morzsalékos) vagy mállékony. A falfestéshez ezt külön vakolatszilárdító, pórustelítő kezeléssel kell alkalmassá tenni. Tehát ilyenkor a hagyományostól eltérően még kiegészítő előkészítő műveletek is szükségesek. Ez természetesen festett alapfelület esetében is előfordulhat, sőt nem megfelelő minőségű új felületnél is.
Vakolási hibák
Lehetnek a mészhabarcsvakolat anyagában és felületi rétegében olyan inhomogenitások (anyagi eredetű egyenlőtlenségek), amelyek gyakran a kész falfesték károsodását idézik elő, s természetesen a festés minőségi hibájának kell tekinteni azokat. Pedig ezek elsősorban vakolási hibák. Ilyenek pl. az 1 mm-nél nagyobb mész- (égetett mész) szemcsék, „mészkukacok”, amelyek, az alapozó meszelés vagy esetleg a festés befejezése után, megduzzadva, kagylós kicsorbulásokat okoznak a vakolat felületi rétegében. Ilyen vakolaton nem szabad a festést elvégezni.
Mész-cementhabarcs vakolatréteg esetében hibát jelentenek az üveges simaságúra dolgozott felületi foltok, amelyeken a festékanyag megcsúszik, esetleg amikről a festékréteg lepattogzik. Ez előfordulhat más alapoknál is. A már festett alapok esetében természetesen a legutolsó festékréteg viselkedése a meghatározó jellegű. Ez dönti el, hogy milyen kötőanyagú újabb festés készíthető rá.
Az alapfelület szennyeződései
Lehet az alap tiszta és szennyezett. A leggyakrabban előforduló szennyeződések, amelyek általában foltátütésként jelentkeznek, pl. a kátrányos koromfoltok, bitumen-, rozsdafolt, olaj-, zsír-, anilinszínezékes festékfoltok, penészfoltok, a beázási helyek jellemző szennyezőfoltjai stb. Homlokzatfestéskor gyakran zavaróan hat – pl. vizes diszperziós falfestékeknél – a szilikonos (hidrofobizáló) felületkezelés. Egy ilyen rétegre új festékbevonat nehezen vagy egyáltalán nem is hordható fel.
Biológiai eredetű szennyeződések általában bármilyen régi alapfelületen előfordulhatnak. Ilyenek pl. az alga, penész, gombabaktériumok, rovarok élet-funkciójával összefüggő, szennyező foltok stb. Ezek eltávolítása a festés megkezdése előtt a festőmester dolga, ami gyakran nem is olyan egyszerű feladat.
A légköri és egyéb környezeti tényezők hatása az alapra
A falfestési technológia első szakmai lépését akkor teszi meg a szakember, amikor az alapfelületet átvizsgálja, és annak állapota (állaga), ill. jellemző sajátosságai ismeretében eldönti, hogy milyen festési eljárás a legelőnyösebb. Előfordulhat természetesen olyan helyzet is, hogy egy adott alapfelületen műszaki okokból festést már nem szabad végezni. Ilyen pl. az erősen elmállott vakolatréteg. Ekkor is a festőszakembernek kell javaslatot tennie az ésszerű megoldásra, adott esetben pl. a vakolatréteg kőműves általi felújítására, új vakolat készítésére.
Teendők hőhíd, penészesedés esetében
Másik példa. Egy penészes, gombaképződményes vakolaton kell új falfestést készíteni. Látható, hogy ennek a hiányos hőszigetelés következtében létrejött páralecsapódás az előidézője, ill. egy vasbetongerenda által kialakult hőhíd. Ez esetben tehát a megfelelő hőszigetelést kell elhelyezni – szükség esetén azt a későbbiekben ismertetett újszerű megoldással magának a festő szakembernek. A légköri tényezők, így elsősorban a csapadékvíz, a fagyhatás, a napsugárzás, a vízgőz, a szél eróziós koptató hatása stb. jól ismert változásokat idéznek elő a különféle alapfelületek anyagában.
A környezeti szennyeződések is gyakran igen kellemetlen meglepetéseket okozhatnak
Előfordult pl., hogy egy sóőrlő-üzem közelében (áramlási légterében) levő épület homlokzatán kellett festést végezni. Látszólag ép vakolatrétegről volt szó, amelyen semmiféle károsodásra, ill. elszennyeződésre utaló hibajeleket nem lehetett közvetlenül észlelni. Az új homlokzatfestés elkészítése után már néhány nap múlva olyan zavaró mértékű sókivirágzás mutatkozott, amely a festékréteg teljes elértéktelenedését, tönkremenetelét jelentette! Ok: a vakolatréteg pórusaiban a sóőrlő-üzemből származó sólerakódás jött létre; (Ezt a falfestés elvégzése előtt többszöri alapos vizes öblítéssel lehetett volna eltávolítani.)
Gyakran előfordulnak – vegyi üzemek körzetében – olyan jellegű szennyeződések, amelyek a légtérből a falfelületre vagy egyéb festőalapra lerakódva közvetlen vagy közvetett károsító hatást fejtenek ki.
Szerencsére az ilyen szennyeződések még a festés előtt észrevehetőek és elháríthatóak
A közvetlen károsító hatásnak az az „előnye”, hogy a festés elvégzése előtt felismerhető, tehát a hatástalanítás stb. az előkészítő műveletek során foganatosítható, vagy a falfestés helyett más megoldás javasolható. A légszennyeződés közvetett hatása csak a festési művelet elvégzése után, a festékbevonat károsodásakor fedezhető fel.
Különféle vegyi eredetű szennyeződések
Lúgos technológiájú vegyi üzemekben (pl. timföldgyárak, üveggyárak, szóda- és trisógyárak stb.) külön feladatot jelent a falfestés elvégzése, a falfelület pórusaiba lerakódott lúgos szennyeződések miatt. Ilyen helyeken (pl. még az irodaépülete beltéri helyiségeiben is!) a hagyományos enyves falfestés számításba sem jöhet, mert néhány hét alatt teljesen tönkremegy, mivel a lúgok elroncsolják a falfesték kötőanyagát, az enyvet és a festékréteg leporlik az alapról.
A nagyvárosok légterében, ipari légtérben a kénes gázokból származó csekély mennyiségű kénsav károsító hatása is számottevő. A kénsav a vakolatréteg felületén gipszlepedéket képez, amely a homlokzat festékrétegén is átüt (vagy azon képződik), s jelentős szilárdságcsökkenést okoz.
A gáztüzelés is veszélyt jelenthet a festésre, ha nem megfelelő az anyagválasztás
Gáztüzelésű helyiségekben közismert az enyves festés, meszelés gyors tönkremenetele. Ennek az a magyarázata, hogy gáztüzelésnél (pl. gáztűzhelyek üzemeltetésekor) jelentős mennyiségű vízgőz és szén-dioxid kerül a légtérbe. Ez áthatol a festékrétegen (pl. enyves, glutolinos festés, meszelés stb.), alatta a vakolatréteget szénsavként megtámadja, s az így meglazult, szilárdságát vesztett alapról a festékréteg lepattogzik, levelesen leválik.
Ez a jelenség még a gázkonvektorok esetében is megfigyelhető. Pl. egy mészkő- és márvány burkolatú homlokzaton a gázkonvektorokból felfelé áramló füstgázok (szén-dioxid+ vízgőz, azaz szénsav) még a nagy szilárdságú márványt is elmállasztják úgy, hogy felületén kézzel leseperhető, laza, fehér lepedék képződik.
Ezeken túl természetesen még sokféle vegyi légszennyeződés károsító hatásával lehet számolni. Komoly károsodást idéztek elő a vakolatrétegek anyagában, és egyúttal a falfestésben az olajtüzelésű kályhákból elpárolgó és a vakolatrétegbe felszívódó olajgőzök. Ez a károsodás elsősorban a kéménycsatornák közvetlen körzetében fordul elő, gyakran helyrehozhatatlan mértékben.
A falfestőmunkák anyagai
A falfestőmunkák korszerűsítésének, jelenlegi fejlődésének egyik fontos jellemzője a felület-előkészítő műveletek egyszerűsítése, az indokolatlan, felesleges, időt rabló munkaműveletek mellőzése, ami természetesen nem vezethet a minőségi követelmények csökkenéséhez.
Előnyt jelentenek a használatra kész, kereskedelmi forgalomban beszerezhető festékanyagok. Ezek megbízható, egyenletes minősége, kiadóssága a hagyományos, helyszínen kézi keveréssel, fáradságos munkával készített festékanyagokénál nyilvánvalóan sokkal előnyösebb.