„Nekem senki se mondja meg, hogyan éljek saját lakásomban”
— szinte hallható azonnal az ellenvetés, mikor azt emlegetjük, miként előzhető meg a penészesedés helyes lakáshasználattal, vagy legalábbis hogyan csökkenthető annak kockázata. Ugyanakkor valószínű, hogy akinek a szájából kibuggyan a felháborodott megjegyzés, a legtermészetesebb dolognak veszi korlátozását számos területen.
Használati utasítást kellene adni a lakáshoz a tulajdonosának?
Nem háborog pl. azon, hogy gépkocsivásárláskor a gyártó cég megszabja, mekkora súllyal terhelheti járművét, mekkora sebességig gyorsulhat fel vele. Tudomásul veszi, hogy a jégszekrényt időközönként le kell olvasztania, mert különben nem hűt rendesen, sőt tönkre is megy. Természetesnek tartja, hogy öltönyében nem állhat ki az esőre, és folytathatnánk a sort.
Félreértés ne essék, nem arra akarok itt kilyukadni, hogy zokszó nélkül tudomásul kell vennünk, ha lakásunk alapvető igényeknek nem tud eleget tenni. Csupán arra szándékoztam felhívni a figyelmet, hogy a lakás sem más, mint bármely egyéb használati cikk; az általa nyújtott szolgáltatásoknak is természetszerűen megvannak a korlátai, amelyekhez a használat során igazodnunk kell.
Tovább ragozva a példákat, ha havas időben hegyes utat kellene kocsimmal megjárnom, s nincs rajta téli gumi, akkor vagy veszek ilyet, lecserélem és úgy indulok el, vagy — amennyiben nincs pénzem gumivásárlásra nem indulok neki az útnak.
Mint mindent a lakásunkat is karbantartani, felújítani kell…
A lakás használata körül is hasonló a helyzet. Azon túlmenően, hogy egyik lakás többet, a másik kevesebbet „tud”. Előfordulhat, hogy akár a megvalósítás (tervezés, gyártás, kivitelezés) hiányosságai miatt, akár az idők folyamán természetszerűen bekövetkező elhasználódás, tönkremenetel következtében az épület nem nyújtja mindazt, amit elvárnának tőle. Ilyen esetben mérlegre kell tennünk, hogy megvan- az az anyagi, műszaki lehetőség, amellyel a hiányosságokat ki tudjuk küszöbölni. Amennyiben ilyen lehetőségünk nincs, a használatnak e hiányossághoz igazodó szervezésével igyekszünk annak kellemetlen következményeit elhárítani.
Penészesedés okai, amiről tudunk és amiről még nem ….
A lakások penészesedésének problémája szintén ilyen megfontolásokat tesz szükségessé. A penész megjelenése mögött az esetek többségében ott rejlik az épület adottságaiban meglevő valamilyen hiányosság, építési hiba.
Továbbá egy sor olyan, penészedést kiváltó tényező, amelyet ma már ismerünk, de a korábbi tervezés és kivitelezés időszakában nem voltak ismeretesek. Sőt, még olyan kiváltó tényezők is lehetségesek, melyeket csak a jövőben fogunk megismerni. Például lényegesen több gombaspóra a levegőben, — kencék — mázak, tapétaragasztók mint gombatáptalajon stb.
A kiküszöbölését szolgáló hatékony műszaki megoldásoknak már a megtalálása sem egyszerű feladat általában, kivitelezésük pedig többnyire költséges. A hiányosságok, a hibák feltárása, kiküszöbölésük módjának megtalálása, a költségek számítása az erre felkészült építész, gépész, orvos, biológus stb .szakemberek összehangolt feladata.
Penészmentesítés helyes lakáshasználattal?
A problémakör ezen részét nem részletezzük itt. E kiadvány célja ugyanis éppen az, hogy arra az esetre szolgáljon tanácsokkal, amikor a meglevő hiányosságok, hibák kiküszöbölésének, bármi okból akadályai vannak. Ekkor a lakónak nem marad más hátra, minthogy az okosan megszervezett lakáshasználattal elejét vegye a hiányosságok, illetve hibák káros következményeinek, vagy legalábbis csökkentse azokat, amíg kiküszöbölésük akadályai elhárulnak.
A cél tehát nem a hibák elkendőzése vagy a hibás munka miatti felelősség elmosása. Ezek boncolgatása nyilvánvalóan szintén jogos. Ezzel az írással azonban nem az a célunk, hogy csokorba szedjük azokat a lakáshasználatra vonatkozó jó tanácsokat, amelyek betartásával a penészesedés kockázata csökkenthető. Ezzel egyidejűleg nem céloztuk meg a hibák elkendőzését és a hibás munkavégzések miatti felelősség elmosását.
A penésznek számos életfeltétele van (megfelelő hőmérséklet, táptalaj, oxigén stb.), amelyek többnyire adottak is lakásainkban, mégpedig általunk legtöbbször kevésbé befolyásolható módon. Leglényegesebb életfeltételének, a nedvességnek jelenlétét azonban a lakáshasználat módjával rendszerint tág határok között szabályozhatjuk.
Miképpen játszik szerepet a nedvesség a penész megtelepedésében és elterejedésében?
Ismeretes mindannyiunk számára a jelenség, hogy a hűtőszekrényből kivett sörösüveg hideg felületére a szoba levegőjéből kicsapódik a pára. A szabadban hagyott gépkocsi lehűlt ablak-, illetve lemezfelületei reggelre bepárásodnak.
Általában ha egy felület hőmérséklete eléri azt az értéket, amelynél a vele érintkező levegő nem tudja már a benne levő nedvességet légnemű halmazállapotban, azaz pára formájában magában tartani, akkor a levegőben jelenlévő pára kicsapódik ezen a felületen, s azt benedvesíti. Kézenfekvő, hogy a kicsapódás annál nagyobb mértékű, minél
- hidegebb a felület, illetve
- minél nagyobb a levegő páratartalma.
A levegőben kisebb-nagyobb számban mindenütt jelenlevő gombaspórák megtelepedve a nedvessé vált felületeken kedvező feltételeket találnak ki csirázásukhoz, majd növekedésükhöz.
A penészesedés elkerülésének tehát fontos feltétele, hogy a helyiség levegőjének minél alacsonyabb legyen a páratartalma, illetve belső határoló felületei minél melegebbek legyenek.
A helyiség levegőjében annál több a pára, minél több páraforrás található ott, illetve minél intenzívebb ezekben a páraképződés. Vegyük sorra, melyek egy lakás legfontosabb páraforrásai.
Az ott tartózkodó személyek
(z emberi szervezet bőrfelületein és légzőfelületein keresztül folyamatosan nedvességet párologtat el. Ennek mértéke az emberi tevékenység intenzitásától függ. Minél többen élnek tehát egy lakásban, s azok minél intenzívebb tevékenységet folytatnak, annál több a szervezetük által termelt és a környezetnek átadott pára. A létszámmal természetesen egyenesen arányos a többi páraforrásból termelődő pára mennyisége is.
Főzés
Az ételek főzése, melegítése, sütése a bennük levő nedvesség leadásával jár. A leadott nedvesség annál több, minél intenzívebb és minél tovább tart a hőközlés. A főzésből származó nedvességleadás természetesen a lakók főzési szokásaival is összefügg; rendszeres, napi egyszeri vagy többszöri, csak hétvégi főzés stb.
Mosogatás – mossunk kevés vízzel
A főzéssel járó munka a mosogatás. Minél többet, minél gyakrabban főznek, a mosogatnivaló, így a mosogatás során keletkező pára is több.
Mosás- ha tehetjük alkalmazzunk gépi mosást
Mint vizes művelet a mosás is nedvességforrás. Gépi mosás esetén a leadott nedvesség kevesebb. A mosás gyakorisága függvénye a lakók életvitelének, tisztaságszeretetének, a lakásban élők kor szerinti összetételének. Kis gyermekre nyilván több a mosnivaló.
Szárítás – használjunk centrifugát
A szárítás lényegénél fogva nedvességleadással jár. A centrifuga használata esetén a nedvesség jelentősen csökken.
Tisztálkodás
A tisztálkodás során termelődő pára szorosan összefügg a lakók tisztálkodási szokásaival: annak módjával és gyakoriságával.
Takarítás
A takarításnak velejárói a lemosások, felmosások. A megnedvesített felületek száradása során keletkező pára a lakás légterének páratartalmát növeli.
Növényzet
A növényeket tároló edények, a növényzet felületei folyamatosan nedvességet párologtatnak el.
Akváriumok
Az akváriumokban levő víz szintén folyamatosan párolog.
Az előbbiekben leírtakból következik, hogy a penészesedés megelőzésének egyik legkézenfekvőbb lehetősége a levegő páratartalmának csökkentése. Minél kisebb ugyanis a levegő páratartalma, annál alacsonyabb hőmérsékletig hűlhetnek le a határoló felületek anélkül, hogy rajtuk a pára kicsapódna.
A levegő páratartalmának csökkentésére a következő lehetőségek kínálkoznak:
- a páraforrások számának csökkentése,
- a páraképződés intenzitásának csökkentése,
- a pára elvezetése.
A páraforrások számának csökkentése:
Végignézve az előzőekben felsorolt páraforrásokat több lehetőség is nyílhat azok számának csökkentésére. Nagy mennyiségű párának a lakás légterébe jutása elkerülhető például a szárításnak a szabad térbe való telepítésével. A növényzet elpárologtatásából származó légnedvesség csökkenthető a növények telepítésének józan korlátok közé szorításával. Ugyanez áll az akváriumok telepítésére. Kinek-kinek saját adottságai szerint kell mérlegelnie, hogy a számba vett páraforrások melyikétől, illetve milyen mértékben kell tehermentesíteni lakását.
A páraképződés intenzitásának csökkentése:
Akkor is, ha egy-egy páraforrás nem küszöbölhető ki, tág tere nyílhat annak, hogy a rajta keresztül létrejövő páraképződés intenzitását csökkentsük. Ilyen lehetőség például a tusolás idejének ésszerű határok közé szorítása, szárítás előtt centrifuga használata, főzésnél kukta-edény alkalmazása, takarításnál a felületek előzetes, alapos felszárítása ronggyal stb.
A pára elvezetése:
A lakás légterében levő páratartalom csökkentésének a páraelvezetés nagyon fontos eszköze. Ennek legáltalánosabb módja a rendszeres és a páratermeléshez igazodó szellőztetés. A körültekintő, okos szellőztetés a kulturált lakáshasználat egyik nagyon lényeges jellemzője.
A szellőztetés történhet
- természetes és
- gépi úton.
Természetes szellőztetés, hogyan csináljuk?
A természetes szellőzés folyamatosan végbemegy elsősorban az ajtók és ablakok résein keresztül. Ebből az is következik, hogy a rések túlzott eltömítésével a természetes szellőzésnek ezt a formáját is megszüntettük, a lakás légterében a pára így hamarabb feldúsul.
A természetes szellőzés intenzívebb ablak-, illetve ajtónyitás esetén, legintenzívebb pedig kereszthuzat létesítésekor. Szellőztetésünk akkor lesz megfelelő, ha az igazodik a páratermelés mértékéhez. Az intenzív páraképződést mindig intenzív szellőztetésnek kell követnie.
Természetes szellőztetés, hogyan NE csináljuk?
Általában nem szerencsés az a sokak által alkalmazott gyakorlat, hogy fürdőben, konyhában a használat idején kívül folyamatosan, csekély mértékben nyitva tartják az ablakokat. Ennek rendszerint az a következménye, hogy a folyamatosan beáramló hideg levegő az ablak körüli belső felületeket erősen lehűti, majd mikor az ablakot bezárják és a nedvességet termelő üzem megindul, a lehűlt felületeken a pára intenzíven kicsapódik.
Gépi szellőztetés
Sok lakásban gépi szellőzés is segíti a pára elvezetését. Ez azonban csak a rendszeres, az előírtak szerinti üzemeltetés esetén lehet hatásos, és csak úgy, ha az elszívó nyílásokat tisztán és szabadon tartjuk.
A páraelvezetés eszköze lehet főzéskor a tűzhely feletti páraelszívó berendezés is.
Az előzőekben már beszéltünk arról, hogy minél hidegebb egy falfelület, a levegőnek annál kisebb páratartalma elégséges már ahhoz, hogy a felületen a pára kicsapódjék. Érzékelhetjük ezt abban az esetben, amikor egy normál páratartalmú szobában az ablakfelületen nem gyöngyözik a kicsapódott nedvesség, de a jégszekrényből kivett sörösüveg azonnal bepárásodik.
Mitől hűl le a fal a lakásban?
A falfelületek lehűlésének számos oka lehet. Az esetek többségében azonban az elégtelen hőszigetelőképesség rejlik a hideg falfelületek mögött. Jelen cikkben nem célunk annak a boncolgatása miként lehet ezt a hiányosságot vagy hibát kiküszöbölni, hanem az, milyen eszközökkel tudjuk a penészesedés kockázatát a legeredményesebben csökkenteni addig is, amíg a műszaki átalakítás vagy javítás meg nem történhet.
A hőszigetelés és a penészesedés kapcsolata
Az elégtelen hőszigetelő képesség fennállhat teljes falfelületen vagy a falfelület egy részén. Eligazodásunk megkönnyítése érdekében érdemes e helyen megemlítenünk, hogy a 38 cm vastag, kisméretű, tömör téglából épített fal (tehát a másfél tégla vastagságú fal) rendelkezik olyan hőszigetelő képességgel, hogy normál belső légállapot (20 °C hőmérséklet és 65%-os relatív páratartalom) esetén belső felületén éppen hogy nem csapódik ki a pára.
A 30 cm vastag, kézi falazóblokkból épült fal, a blokkokban levő üregek jóvoltából, a kisebb vastagság ellenére kb. ugyanazzal a hőszigetelő képességgel rendelkezik, mint a 38 cm-es kisméretű téglafalazat. Egy 25 cm-es, kisméretű tömör téglafal hőszigetelő képessége már biztos, hogy elégtelen.
A hőhidak és a penészképződés kapcsolata
Részleges hőszigetelési elégtelenség előfordulhat még akkor is, ha a falmező hőszigetelő képesség elégséges, de egyes részein különböző okokból lecsökkent a hőszigetelő képesség, így például az ablakok, ajtók feletti vasbeton nyílásáthidalóknál, a falakat szintenként összefogó, s a födémek bekötését biztosító úgynevezett koszorúknál, amelyek általában szintén vasbetonból készülnek.
Egyszerűen geometriai okoknál fogva alacsonyabb a hőmérséklet a falsarkokban, mint a falmezőben. Hiszen míg a falmezőnél adott belső felülethez ugyanakkora külső, lehűlő felület tartozik, addig a saroknál a kicsi belső sarokfelületet sokszorosan nagyobb külső felület hűti. Az ilyen csökkent hőszigetelő képességű falrészeket szokták összevontan ,,hőhíd”-nak nevezni.
Az tehát különösen fontos, hogy a lakás berendezésével, illetve használatával ne teremtsünk olyan körülményeket, amelyek még tovább fokozzák e kritikus felületek lehűlését, sőt — ha lehet —, inkább segítsük elő azok felmelegítését. Nézzük ezek után, melyek a lakáshasználat legfontosabb eszközei, amelyekkel a belső falfelületek szükségtelen mértékű lehűlése megakadályozható:
Szekrények ésszerű elrendezése
A homlokzati falak mellé és különösképpen a sarkokba ne telepítsünk nagy, összefüggő bútorfelületeket (pl. szekrényfalat). E bútorokkal ugyanis jelentős hőszigetelő réteget húzunk a fal elé. Ez azt eredményezi, hogy a szoba meleg légterével előzőleg közvetlenül érintkező belső falfelület, így csak egy hőszigetelő réteg közbeiktatásával érintkezhet azzal. Ennek pedig az a következménye, hogy ilyen körülmények között e belső falfelület jóval hidegebb lesz. Ugyanakkor azonban a szoba légterében levő párától ez a felület nincs elzárva. Tehát az ily módon hidegebb falszakaszon a párakicsapódás sokkal előbb bekövetkezik.
Fontos: Az ablakok, ajtók feletti áthidalókat elfedő függönyök hatása hasonló.
Bútorok mögött a légmozgás biztosítása, lábazat beépítésével
Amennyiben elkerülhetetlen a bútortelepítés a homlokzati fal mellé, vagy amennyiben megelégedhetünk a penész kockázatának kevésbé hatékony csökkentésével (pl. nagyon kevés nedvességforrás van a lakásban), akkor is néhány centiméterrel húzzuk el a bútorokat a faltól, s mindenképpen törjük át lábazatukat, vagy állítsuk lábra őket. Ezáltal a bútor mögötti légtérben meg tud indulni a levegő bizonyos mértékű áramlása, ami a légtérrel határos belső falfelület valamelyes felmelegedését eredményezi. Nem véletlen, hogy elődeink bútoraikat lábra állították.
Képkeretek mögött i légmozgás biztosítása egy egyszerű trükkel
Nagyon sok házban az is szokás volt régen, hogy a falra akasztott képek négy sarkára dugószeletet szegeztek a penész megelőzése céljából.
Hogyan szellőztessünk ésszerűen?
A szellőztetéssel kapcsolatban már említettük, hogy a huzamosan nyitva tartott ablak, ajtó körül a falfelületek erősen lehűlnek. Kerülni kell tehát minden olyan szellőztetési módot, amely a falfelületek lehűlését eredményezi. Ezzel szemben előnyben részesítendő a többszöri, intenzív, néhány perces kereszthuzattal való szellőztetés. Ennek az előbb említetteken kívül az az előnye is megvan, hogy a leg-energiatakarékosabb. A kereszthuzat rövid időtartama alatt ugyanis sem a falaknak, sem a berendezési tárgyaknak nincs idejük áthűlni, utána tehát csak a levegő felfűtése emészt fel hőenergiát.
Hogyan fűtsünk, hogy ne legyen penész?
Mellőzük a szakaszos fűtést, mert amíg nem fűtünk, azalatt a falfelületek nagyon lehűlnek. Márpedig a fűtési szünet után általában olyan tevékenységek kezdődnek a lakásban, amelyek intenzív páratermeléssel járnak (pl. a család megjön a munkából, elkezdenek tisztálkodni, főzni, mosni stb.). Az előzőekben elmondottakból világos, hogy az ilyen helyzet kifejezetten kedvez a pára kicsapódásnak.
A szoba léghőmérsékletének emelése a falfelületek hőmérsékletének emelkedését is eredményezi. Mikor e lehetőséggel élünk, természetesen azt is figyelembe kell vennünk, hogy ez nagyobb hőenergia igénnyel, a fűtési költségek növekedésével jár.
Végül röviden ki kell térnünk még arra, hogy a penész megtelepedése szempontjából a falak felületképző anyaga sem közömbös. Igaz, hogy bármiből legyen is a felület, a rajta elkerülhetetlenül lerakódó por, üledék táptalajává válhat a rajta megtelepedő gombaspóráknak. Maga a felületképző anyag is lehet kedvező táptalaja a spóráknak. Nyilván ilyen esetben fokozott a penészesedés veszélye.
A mész már régen is bevált?
Általában elmondható, hogy a meszelt felületek sokkal kevésbé hajlamosak a penészesedésre, mint a tapétázottak, vagy különböző műanyag bevonatúak.
A meszelés gyakoribb felújítása a kritikus felületrészeken szintén kedvező hatású, a lerakódott és táptalajt jelentő por, üledék eltávolítása ugyancsak. Hátránya, hogy évente újra kell meszelni kell mésszel, és használat közben a mész befogja az aki hozzáér.
Ismétlődő tapasztalat mutatja, hogy a korábban meszelt és teljesen penészmentes felületeknek H**a festékkel való lefestése után a falfelületek bepenészesedtek. Kritikus körülmények esetén tehát ezeknek a festékeknek az alkalmazása nem javasolt.
Tartós megoldás a penészmentesítésre évente történő újrameszelés nélkül?
Lényegében már a javítás módjaihoz tartozik, mégis megemlítjük a penészes felületek penészesedést gátló festékkel való kezelését. Hiszen ez bizonyos szempontból a lakás felújításának, s ezáltal a lakáshasználat részének tekinthető.
E célra elterjedt, és a hazai kereskedelemben kapható anyag: Protektor penészmentesítő festék >>.
Felhasználásának módját a termék vásárlásakor megkapott használati utasítás részletesen tartalmazza, de a felület penészmentesítésére a festés előtt figyelni kell.
Befejezésül szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy jelen cikkünk a látogató figyelmének felhívását szolgálja a leglényegesebb veszélyekre, s a penészesedés kockázatát csökkentő lakáshasználat legfontosabb elveire. Az esetek többségében a penészesedésben közrejátszó okok rendkívül sokrétűek, a penészesedés veszélye a laikus számára nem mindig könnyen felismerhető. Legtöbbször tehát szakértő bevonása nem mellőzhető, de legalább is messzemenően javasolt a felsorolt okok és megoldások megítélésében.