Mi a penészesedés előzménye? Mi a következményei? Megelőzése?

A penészgomba fertőzés kialakulásával kapcsolatosan 2 fő vélemény irányzat létezik:

• Az épület szerkezete a hibás
• Az épületet használó lakó viselkedése okolható a penészképződésért.

Hogyan tekintsünk az épületfizikai összefüggésekre, hogy eloszlassuk a penészesedéssel kapcsolatos tévhiteket?

Az épület:

A DIN 4108-as szabvány eredetileg egy higiéniai szabvány volt, amely megakadályozta a páralecsapódásból származó károkat és ezáltal a penészgombák elszaporodását az épületekben. Az 1960-ból származó DIN 4018-as szabvány a II-es hőszigetelési tartományra (a szokásos normál esetre) 1/L átbocsátási értékként legalább 0,55 m2H°/kcal vagy 0,472 m²K/W értéket írt elő (amelyből egy legfeljebb 1,55 W/m²K U érték következik). Az 1981 augusztusában elfogadott DIN szabvány ezzel szemben 1/L átbocsátási értékként általánosan legalább 0,55 m2K/W értéket, vagy k hőátadási tényezőként (U) legfeljebb 1,39 W/m²K értéket követelt meg.

A penészgomba képződés szempontjából tehát egy meglévő régi épületnek 1981-et megelőző építési év esetén 1,55 W/m2K U-értékkel, 1981-től kezdődően pedig 1,39 W/m²K értékkel kellett rendelkeznie. Ez elvileg adott. -10 °C-os külső és 20 °C-os belső hőmérséklet (DIN előírások) esetén a szokásos számolási módszer tehát 14,0 °C (1981-ig) és 14,6 °C (1981-től) felszíni hőmérséklet eredményhez vezet. A penészgomba kiküszöböléséhez ez a hőmérséklet egy meglehetősen jelentős, azonban még elviselhető felszíni hőmérsékletcsökkenést jelent. Ezt a hőmérsékletcsökkenést viszont nem szabad még azzal is erősítenünk, hogy a bútorokat a falhoz tolva megakadályozzuk a megfelelő hő- és légáramlást.

De miért következik be mégis mindig a penészgomba képződés?

Súlyos penészesedési probléma a falfelületeken a hőhidaknál

A levegő a hőmérsékletétől függően eltérő mennyiségű vízgőzt vesz fel. 20 °C-os levegő maximum 17,3 g/m3, ezzel szemben a 10 °C-os levegő csupán 9,4 g/m3-t képes felvenni. Tehát a 20 °C-os és például 60 %-os relatív nedvességtartalmú levegő 0,6 x 17, = 10,4 g/m3 vízgőzt tartalmaz. Amennyiben ezt a levegőt olyan hőmérsékletűre hűtjük, amelynél ez a 10,4 g/m3 vízgőz-tartalom 100%-os relatív nedvességtartalmat jelent, elérjük a harmatpontot – páralecsapódás történik.

A DIN 4108 5. részének 1. táblázata a harmatpont értékeket tartalmazza különböző beltéri léghőmérséklet és relatív nedvességtartalom esetén. Íme egy részlet, amely pontosítja a 14,0 (1981-ig) és a 14,6 °C (1981-től) felszíni hőmérséklet értékeket:

20 °C-os beltéri léghőmérséklet esetén egy 1981-nél korábban készült épület 68%-os, míg egy 1981 utáni épület 71 %-os relatív nedvességtartalmat viselne el.

Következtetés:

Egy régi épület esetén csak megemelkedett beltéri nedvességtartalom esetén lép fel páralecsapódás és ezáltal a penészgomba képződés veszélye.

Ezzel kapcsolatos követelmények, javaslatok:

Kerülni kell a magasabb beltéri nedvességet. Ez a beltér és a kültér közötti folyamatos légcsere által lehetséges – konkrétan szellőztetéssel. A megfelelően méretezett szellőzőnyílások (a keretek szellőzőrései) illetve a légáteresztő ablakok (a felső tömítések eltávolítása vagy légáteresztő szigetelés használata! – ez az ipari kínálatban is szerepel) biztosítják ezt a légcserét.

Ebből látható az építkezési szabványok, előírások némileg “skizofrén” gondolkodásmóda: egyrészt elvárják a „szigetelt ablakokat“ az energia-megtakarítás miatt (a szellőzési hőveszteség csökkentése), másrészt viszont megint csak a „nem teljesen tömített ablakokat“ javasolják a penészproblémák elkerülése végett (a magas relatív nedvesség elkerülésére).

A penészgomba képződése:

penész, penészprobléma, penészképződés a falon, penészgomba, penészspóra megtelepedése

A penészgomba képződésének három előfeltétele van:

1. 20 és 30 °C közötti optimális hőmérsékletet igényel.
2. Kellő nedvesség. Manapság egyszerűen túlságosan sok a nedvesség, a páratermelés az épületekben. Ezt azonban a lakók érdekében el kellene kerülni.
3. Jó táptalaj a penészspórák számára (cukor, fehérje, lignin), mint például a fűrészporos tapéta, valamint a savas közeg 4,5 és 6,5 közötti pH értékkel (semleges pH érték = 7), például a diszperziós festékek. Az erősen lúgos anyagok, mint a mészvakolat, meszes víz és a meszes festékek sok esetben ellenállnak a penészgomba megtelepedésének, de nem ritkán ennek ellenére is megtelepedhetnek a falfelületen megült szennyeződéseken. Arról nem is beszélve, hogy a mészfestékeknek is vannak bosszantó hátrányai.

Mindazonáltal a túlzott belső nedvességtartalomnak erősen kedveznek a hibás építőipari fejlesztések. Itt a könnyűszerkezetes építést és a vakolatos összetett külső hőszigetelési rendszereket (ETICS) kell megemlíteni, amelyeket a régi épületelemek energetikai korszerűsítésére javasolnak:

1. Kültéri szerkezet esetén mindig a diffúz és a kapilláris nedvességszállítást kell figyelembe venni. A DIN csak a diffúziót tartalmazza, a szorpciót nem, éppúgy, mint a kapilláris nedvességszállítást. A DIN-nek ez a diffúzióra szűkített korlátozása a kültéri szerkezetek hibás és megkérdőjelezhető minősítéséhez vezet.
2. Az 1952. évi DIN 4108-as szabvány (értelemszerűen az 1960-as is) a diffúzióval kapcsolatosan még a következő kijelentést tartalmazza:
   

   „ A szakszerűtlenül felépített építmények belsejében is keletkezhet pára, különösen akkor, ha az több rétegből készült, és a rétegek célszerűtlenül kerültek egymás mögött elhelyezésre. Az ilyen jellegű pára jelentős mértékben csökkentheti az építményrészek átbocsátási értékét, továbbá épületi károkat okozhat.”

   Ezzel szemben manapság „technológiai előrelépésként“ négyzetméterenként 1 liter pára engedélyezett – a DIN engedménye az ipari vegyi termékek részére –, amely a korábbi felfogás szerint szakszerűtlen szerkezetnek minősülne. Emiatt a DIN-re tehát nem lehet hagyatkozni, amennyiben vevőbarát szerkezetekről van szó.

3. A DIN által szankcionált, legtöbbször szorpció ellen védett és a diffúziót gátló vakolatos összetett külső hőszigetelési-, valamint könnyűszerkezetes építési rendszerek az építményből a nedvesség kifelé történő elszállítását erőteljesen hátrányosan befolyásolják.
4. Így a szükségszerűen befelé kényszerített „nedvességeltávolítás“ kedvez a belső falakon a penészgomba képződésének.
5. Ezt a befelé irányuló nedvességeltávolítást aztán még a belül elhelyezkedő nedvességfékek – ide tartozik például a diszperziós festék – is akadályozzák. A külső szerkezetrészek maradandó nedvesedése a kényszerű következmény.
6. A külső vakolatréteg hiányzó tárolóképessége miatt (különösen ETICS esetén) a felszín az éjszaka során olyan mértékben túlhűl a kisugárzás következtében, hogy az éjszakai levegő kondenzációja és ezáltal az algaképződés legtöbb esetben elkerülhetetlen.
7. Az algaképződés elkerülésére az ETICS gyártók környezetbarát algaölőket javasolnak. A homlokzatfestékekhez ezért gombaölő szereket adagolnak, tehát mérgező alkotórészeket, amelyeket az eső kimos, így a talajban felszívódik. Így viszont hiányzik a homlokzat „védelme“, az algák valamivel később jelennek meg. A „beteg-épület“ szindrómát tehát gondosan fenntartják.

A vakolatos összetett hagyományos külső hőszigetelési-, valamint könnyűszerkezetes építési rendszerek jövőbe mutató építési technológiaként történő propagálása előnyt biztosít a penészgomba képződésének. A monolit (egy anyagból történő), tárolóképességgel rendelkező masszív szerkezetek ezzel szemben a kármentes építés előfeltételeit kínálják.

Mi következik ebből?

A penész elleni harc a vakolatos összetett hagyományos külső hőszigetelési rendszer segítségével tehát helytelen terápia, ugyanis káros következményekhez vezet. A penészgomba fertőzést nem diffúzióképes „szigetelő csomagolással“ kiküszöbölni nem célravezető, és emiatt mellőzendő intézkedés.

A szanálási javaslatokra vonatkozó kommentárok:

Amennyiben penészgomba fertőzés lép fel, az „energetikai tanácsadók“ és a vállalatok folyamatosan azzal próbálkoznak, hogy a károkat „a szigetelés javítása“ által hárítsák el az „új energia-megtakarítási rendeletre“ (EnEV) és a bemutatott „épületfizikai“ igazolásokra hivatkozva.

Ezzel kapcsolatosan megemlítendő:

Mivel a „hőszigetelés“ szándékos beépítése nem energia-megtakarítási intézkedés (ez szigeteléssel amúgy is meglehetően kétséges), nem az EnEV, hanem – csupán iránymutatásként – az új DIN 4108 érvényes, amely a penészgomba elkerülését a 6.1. fejezetben említi. Ott egy legalább 12,6 °C-os tartandó felszíni hőmérsékletet említenek; ez a követelmény a korábban nevezett 14,0 °C és 14,6 °C-os hőmérséklettel minden további nélkül betartásra kerül. Az „új DIN“ második követelmény szintén teljesül, hiszen az f rsi betartandó hőmérsékleti faktor 0,7-es értéke 20 °C-os beltéri hőmérséklet esetén 11 °C-os szükséges felszíni hőmérsékletet jelent. Tehát semmi szükség nincs arra, hogy a penészgomba fertőzést polisztirolból vagy ásványgyapotból készült szigetelő réteggel akarják megakadályozni. Egy ilyen építési munkálattal semmiképpen sem a penészgomba képződés problémáját szüntetik meg – hanem pont ellenkezőleg, felerősítik azt.

A nem diffúzióképes hagyományos hőszigetelési módszerek könnyen penészesedéshez vezethetnek

Az esetlegesen ezt alátámasztó hőszigetelési- és diffúziós számítások, amelyek ezt a „szigetelési intézkedést“ kellene igazolják, csak a valóságban sosem előforduló állandó figyelembe vételi mód esetén érvényesek (állandósult állapot). Ezen kívül abszurd keretfeltételeket feltételeznek, amelyek még egy teljesen lecsapódásmentes monolit építésű külső fal esetén is „számított“ fiktív kondenzációs mennyiséghez vezetnek. Ezáltal a számítási eredmények nem használhatók fel a „szerkezet helytelenségének“ igazolására. Ezzel szemben a vakolatos összetett külső hőszigetelési rendszert gyakran lecsapódás-mentesnek „számítják“, holott ez esetben éppen a nedvesség általi igénybevétel igen nagy. A kapilláris nedvességszállítást a DIN nem kezeli, így ezek a „számítási eredmények“ teljesen hibás elképzelést eredményeznek a külső fal nedvességi viszonyairól. Az ilyen jellegű számítások inkább „hízelgésnek“ tekintendők, ezáltal inkább elvetendők.

A DIN 4108 6.1.1 fejezetének „Általános“ részében ezért többek között a következő mondat is szerepel: „ A helyiségek egyenletes fűtését és elegendő szellőztetését, valamint a külső falak felülete körüli levegő keringésének nagymértékű akadálymentességét feltételezik“. Ez a döntő fontosságú kulcsmondat. Itt is érthetővé válik: a normál lakó- és használati szokások a penészmentes lakóhely feltételei.

Amennyiben tehát penész jelenik meg, az nem az épület állagától, hanem a lakótól függ, akinek át kell gondolnia és meg kell változtatnia a viselkedését.

Összegzés:

A leggyakrabban cégek és „energetikai tanácsadók“ által javasolt és szándékolt építési munkálatok a következő hátrányokkal rendelkeznek:

• A penészképződés okát nem szüntetik meg.
• A vakolatos összetett külső hőszigetelési rendszer rontja a külső fal nedvességi mutatóit a hiányzó szorpció és a csökkentett diffúzió miatt,
• A kiegészítő szigetelés energetikai szempontból erősen vitatott és ezen felül még gazdaságtalan is.

Hogy a penészesedési problémát a gyökerénél kezeljük, a felfelületek hőmérsékletén és nedvességtartalmán kell javítani. Erre egy megoldás lehet a diffúzióképes (páraáteresztő) Protektor beltéri hőszigetelő és penészmentesítő festékbevonat, mely rendelkezik bizonyos fokú falszárító képességgel, valamint egyenletesebbé, melegebbé teszi a falfelületeket a benne lévő nanotechnológiás kerámiagömböcskék hővisszaverése révén, így csökkentheti a hőhidak hatását. A penészesedésnek kedvező körülmények kialakulásának kockázatát FIZIKAILAG csökkenti, nem egy átmeneti kémiai megoldást kínál, mint a penészlemosó vegyszerek. Tudjon meg többet most a Protektor beltéri hőszigetelő és penészmentesítő festékről a termékadatlapon!

Prof. D.-Ing. habil. Claus Meier

Építész és épületfizikus

Penészgombák fogalma

A „penészgombák” olyan gombák gyűjtőfogalma, amelyek tipikus gombafonalakat és spórákat alakíthatnak ki, és ezáltal makroszkópiailag mint (gyakran elszínesedett) penésztenyészet válik láthatóvá. Azonban nem gombák egységes csoportjáról van szó, a „penészgomba” fogalma alatt sokkal inkább több gombacsoportból álló (Zygomicetes, Ascomycetes, Fungi imperfecti) fonalas gombafajt foglalunk össze.

Az egyes penészgombákat duplaszavas latin kifejezésekkel jelöljük. A név első része a fölérendelt gombafajtára vonatkozik (pl. Aspergillus, Pinicilium), míg a második fele utal az egyes gombafajtára. (szinonima: gombafaj, pl.: Aspergillus fumigatus, Penicillium chrysogenum).

Néha a „penészgombák” gyűjtőfogalmába beletartoznak bizonyos penészgombaszerű, ill. fonalszerűen növekedő baktériumok, az Actinomycetes-ek. Ez gyakorlati okokból kifolyólag igazolható, ám rendszertani okokból egy ilyenfajta hozzárendelés nem helyes. Bár az actinomycetesek is okozhatnak problémákat beltéren (tipikus dohos földszag), ebben a kézikönyvben csak a penészgombákat taglaljuk.

Növekedési fázisok

A penészgombák a növekedési fázisukban cellafonalakat (gombafonalakat) képeznek, melyeknek összességét gombafonalzatnak (micélium) nevezzük. Miután ezek a fonalak általában színtelenek, normál esetben, a penészgomba ebben a fejlődési stádiumában puszta szemmel nem látható.

A szaporodás és az elterjedés érdekében a penészgombák aszexuális terjeszkedési szerveket képeznek (spóangiospórákat és konídiumokat), illetve, sokkal ritkábban szexuális terjeszkedési szerveket (zigospórák, ascospórák). A következőkben valamennyi terjeszkedési szervet a „spórák” név alatt foglaljuk össze. Mivel az aszexuális spórák legtöbbször nagy számban fordulnak elő és sokszor színesek, ebben a stádiumban a penészgombák (pl. penészgomba foltok) szabad szemmel is láthatók.

A penészgomba spórái kevés kivételtől eltekintve általában 3 és 20 µm mérettartományban helyezkednek el (maximális tartomány 2 – 100 µm, 1 µm megfelel 1/1000 mm-nek). A legtöbb spóra 10 µm átmérőtartomány alatti. Ezáltal belélegezhető illetve a levegő nagy távolságokra és elviheti, s a szél továbbítja azokat.

A penészgombák természetes részei élő környezetünknek, ezért spóráik elfordulnak épületeinek belső terében.

Mindazonáltal épületek belső terében a penészgombák fejlődését kerülni kell. A külső levegő penészgomba koncentrációja erős ingadozásnak van kitéve. Ezért belső helyiségek levegőjének penészgomba méréseivel párhuzamosan a külső levegőt is mérni kell.

A penészgombák részt vesznek a szerves anyagok bomlási folyamatában, és ezáltal igen fontos szerepet játszanak a természet széndioxid körforgásában. A külső levegőben koncentrációja erős mértékben ingadozhat a hely, a klíma, a napi- illetve évszaktól. Ezeket az ingadozásokat természetes behatások idézik elő, pl. az év folyamán a levegő páratartalmának és hőmérsékletének változása, függés a földrajzi elhelyezkedéstől, elrothasztandó anyagok összegyűjtése, vagy a föld forgása. Penészgombákat ezenkívül gyártási folyamatok is felszabadíthatnak, mint pl. komposztáló telepek, anyagszortírozó berendezések, állattartási létesítmények, vagy terményfeldolgozás.

Azok a penészgombák, amelyek belső helyiségek levegőjében kimutathatók, két forrásból keletkezhetnek

Egyrészről a természetes szellőztetés következtében kintről juthatnak be a belső térbe; másrészről viszont létrejöhetnek beltéri forrásokból is. Ahhoz, hogy különbséget lehessen tenni, szükséges az, hogy a belső helyiség levegőjének mérésével párhuzamosan a külső levegő mérését is elvégezzük.

A penészgomba tenyészetét beltéri helyiségekben alapjában véve három tényező által határozhatjuk meg: nedvesség, táptalajkínálat és a hőmérséklet. További tényezők, amelyek a kifejlődést illetve bizonyos anyagcsere folyamatokat befolyásolhatnak, a táptalaj pH-értéke, a fény (spóraképződés), a levegő széndioxid-tartalma illetve vegyi táptalajok

A penészgombák az anyagok igen magas hányadában tudják azt, mint táptalajt használni, mint pl.:

• fa, falap,
• papír, hullámkarton, karton (gipszkarton is),
• tapéta, tapétaragasztó,
• műanyag, gumi, szilikon, fólia,
• szőnyegpadló, padlóburkolat ragasztó,
• festékek, lakkok,
• bőr.

Még olyan anyagok is szolgáltatnak táptalajt a penészgombák számára, mint a cement vagy a beton. Ezen kívül a penészgombák olyan anyagokon is kifejlődhetnek, amelyek önmagukban nem biztosítanak táptalajt, amikor a levegő szerves anyagai, porok, részecskék ezeken megülepednek (pl. az üvegen).

Mivel a belső terek hőmérséklete legtöbb esetben a penészgombák fejlődése szempontjából kedvező tartományban helyezkedik el, s ezen kívül ezekben a helyiségekben elegendő táptalajt biztosítanak a penészgomba számára a fa, tapéta, szőnyeg, falfesték, ehhez a páratartalom adódik hozzá, mint a kifejlődés döntő faktora. A penészgombák beltéri helyiségekben sokféle anyagon és különböző hőmérsékleteken fejlődhetnek ki.

Ebben a nedvesség döntő szerepet játszik

A penészgombák csak úgy tudnak ezeken az anyagokon kifejlődni, ha megfelelő minimális páratartalom van jelen. Ennek során nem az anyag összes páratartalma a mérvadó, hanem csak a gombák részére rendelkezésre álló „szabad” vízkészlet.  Ezt a részarányt vízaktivitásként definiáljuk (a_w-érték) és a táptalaj vízgőznyomásnak (p_D)  valamint ugyanazon hőmérséklet mellett a tiszta víz telítettségi nyomásának (p_S) a hányadosaként határozhatjuk meg:

• (1) a_W = p_D / p_S

Az a_W értéket úgy számolhatjuk ki, ha a relatív páratartalom az anyagban ismert:

• (2) a_W = RH (%) 100

Ezek az összefüggések mindazonáltal csak egyensúly esetén érvényesek zárt rendszereken belül, ahogy vizsgálati laboratóriumok nedveskamráiban előállíthatók. Az egyensúly beállítása az anyag függvényében akár hetekig, hónapokig eltarthat.

A gyakorlatban szinte soha nem áll fenn egyensúlyi helyzet, mert az anyagot árjáró nedvességet a hőmérséklet változása, a légáramlatok és a páratermelődés a helyiségen belül befolyásolja.

Ahhoz, hogy ezeket az ingadozásokat megfelelően kezelni lehessen, a gyakorlatban a felületi páratartalom meghatározása az anyag felületén a relatív páratartalomnak egy hosszabb ideig történő hygromérővel végrehajtott mérés alapján történhet. Az a_W értéket ezután ezekből az adatokból a (2) egyenlet szerint lehet kiszámolni. Egyetlen mérési értékből történő számítás nem ésszerű. Pontos adatokat, egyedi méréseknél is, egy az anyagba bevitt nedvességérzékelő által a nedvesség mérésével lehet szerezni.

Az a_W érték meghatározásának egy másik módja a vett anyagpróbák víztartalmának megállapítása útján történhet. Ennek során figyelembe kell venni, hogy különböző anyagok vízadszorpciója rendkívül eltérő lehet. Az anyag víztartalma (és ezáltal az a_w-érték) független a mindenkori táptalaj vegyi összetételétől, a hőmérséklettől és az anyag pH-értékétől.

Laborvizsgálatok eredményeképpen kimutatható volt, hogy a legtöbb penészgomba az a_w-érték kifejlődéséhez legalább 0,80-0,85-et igényelt. Különösen a xerophil (szárazságot kedvelő) gombák már 0,7-es a_w-érték mellett is képesek kifejlődni (2. sz. táblázat). A penészgombák optimális kifejlődéséhez szükséges a_w-értékek 0,90-0,99 közötti tartományban vannak.

(2. sz. táblázat)

A penészgombák tehát olyan anyagokon is képesek kifejlődni, amelyek nem láthatóan nedvesek. Elegendő az anyag felületén egy 0,80-as relatív páratartalom. Azonban az igazán jó kifejlődési feltételek mindig akkor keletkeznek, ha az anyagban vagy annak felületén páralecsapódás fordul elő. A gombák különböző anyagcsere funkciói különböző minimális vízaktivitás mellett folynak le. Bár már alacsonyabb a_w-érték mellett is tapasztalható kifejlődés, általában a spóraképződés és a mykotoxinképzés szempontjából is magasabb a_w-értékekre van szükség.

A 2. sz. táblázat néhány penészgombának a kifejlődéséhez minimálisan szükséges a_w-értéke kerül szemléltetésre. A xerophil képviselők, mint pl. az Aspergillus restrictus már 71-75%-os páratartalom mellett képes anyagon keresztül kifejlődni. Ezzel szemben a Stachybotris Chartarumnak sokkal több nedvességre van a kifejlődéshez szüksége (minimális a_w-érték 0,94) és csak az anyag nagyon erős átnedvesedése esetén, pl. vízkár esetén lép fel.

Beltéri helyiségek penészgomba képződésének megakadályozása szempontjából döntő jelentőségű az anyagon belül illetve annak felületén a nedvesség csökkentése. Olyan épületek felújításánál is, amelyek penészgomba által megtámadottak, nem érhető el hosszú távú siker, ha a megnövekedett páratartalom okait nem találjuk és szüntetjük meg.

Szaporodásképes penészgombák koncentrációját egy mintavételt követően (levegő, por, anyag) szilárd táptalajon történő tenyésztés alapján lehet megállapítani. Agár táptalajon a penészgombák látható penészgomba kolóniákba fejlődnek. A koncentráció-leadás kolóniaképző egységenként történik (KBE) megvizsgált mennyiségenként (m³), grammonként vagy felületegységenként.

Mivel a nem szaporodásképes penészgombák esetében is lehetnek egészségügyi kihatások, vannak olyan módszerek, amelyeknél minden penészgombát megszámolnak, akár szaporodásképes, akár nem. Ilyen esetben a koncentráció megadása az összes spórák száma illetve összes cellák száma alapján m³-ben, grammban vagy felületegységenként történik.

Penészgombák hatása az emberre

A penészgombák egészségügyi kihatásaival foglalkozó számos tanulmány összefüggéseket mutat ki a normál lakosságnak a környezeti levegő által hordozott mikrobiológiai anyagainak való kitettség – beltéri helyiségek nedvessége és penészgomba képződése is – valamint a légzési rendellenességek között.

Ezeknek a környezet epidemiológiai tanulmányoknak egyikében sem sikerült ezidáig a számos befolyásoló tényező alapján adag-hatásösszefüggést bizonyítania a levegő penészgomba koncentrációja valamint annak egészségügyi kihatásai között. Ez azt jelenti, hogy nem lehet pontosan megállapítani, milyen a belső helységben fellépő penészgomba koncentráció esetén milyen megbetegedési gyakorisággal lehet számolni.

Magas koncentráció esetén

Igen magas penészgomba koncentráció esetén, ahogy az a leginkább terhelt munkahelyeken előfordulhat, legutóbbi tanulmányok adag-hatáskapcsolatot mutattak ki a levegő penészgomba koncentrációja és annak egészségügyi hatásai között; ilyen magas koncentráció azonban a munkahelyen kívül nem fordul elő.

A penészgombák spórái és anyagcsere termékei a levegőn keresztül belélegezhetők, s ezek allergiás és ingerlő szimptómakomplexust válthatnak ki embereknél. Ritkább esetben néhány penészgomba faj bizonyos rizikófaktorokkal együtt fertőzést is okozhat (ún. gombabetegség). Ezeket a különféle egészségügyi hatásokat fellépésük gyakorisága valamint a beltérre gyakorolt jelentősége szerint sorolva röviden bemutatjuk. Ennek során fontos ügyelni arra, hogy allergiás- és ingerlőhatásokat élő és már elpusztult penészgombák egyaránt kiválthatnak, míg fertőzés kiváltására csak az élő képes.

A penészgomba-terheltség belső tereken előforduló és leggyakrabban ábrázolt szimptómái nem specifikusak; kötőhártya-, nyaki- és orrirritációk, köhögés, fejfájás és fáradtság. Ezen szimptómák közül néhány (orr- és kötőhártya ingerlés) akár enyhe allergikus hatásra, akár ingerlő hatásra létrejöhet. A többit általában az ingerlőhatással hozzák összefüggésbe.

Légzéspanaszok

Epidemiológiai tanulmányok összefüggéseket mutatnak ki a penészgomba hatásainak való kitettség és a légzési panaszok között. Ezzel együtt tudományosan igazolt kijelentést a beltéri penészgomba képződésnek való kitettség adag-hatáskapcsolata valamint a lakók egészségügyi panaszai között nem lehet tenni.

Ebből adódóan a mért penészgomba koncentrációból nem lehet követlenül az egészségi problémákra összefüggést találni.

Allergiás reakciók

A penészgombák alkalmasak allergiás reakciók kiváltására.

Az emberi test egyik lehetséges egészségügyi reakciója beltéri helyiségek megnövekedett penészgomba koncentrációjára jelentkezhet allergia formájában, amelyet a spórák belélegzése vált ki. Alapjában véve feltételezhető, hogy minden penészgomba képes arra, hogy arra fogékony személyek esetében allergiás hatásokat váltson ki.

“Érzékenység” kialakulása

Allergia esetén a test immunrendszere nem a veszélyes idegenanyagok ellen (pl. betegséget kiváltó anyag) nyújt védelmet, hanem téves módon az ártalmatlan anyagok ellen (mint pl. pollenek, élelmiszer alkotóanyagok). Az idegen anyaggal (antigén) való első kontaktusnál még nem lép fel allergiás reakció, hanem a szervezet (antitestek) előállításával készül fel az idegen anyag leküzdésére.

Az ilyen személyt „érzékennyé vált”-ként jellemezzük. Csak az idegen anyaggal történő következő kontaktus esetén lépnek fel allergiás tünetek, melynek során a testben reakciók egész sora zajlik le, a folyamat végén az allergia tipikus tünetei egyértelműen felfedezhetők (nátha, tüsszentés, vörös szemek, bőrkiütések, stb.).

Az átlag lakósságnál az allergia gyakori jelenség

Ezek egy része (a pontos számuk kérdéses a szakirodalomban) a penészgombára vezethető vissza. A gombaallergiák ezzel együtt sokkal ritkábbak, mint a pollenallergiák (szénanátha) vagy az atkaallergia és sok esetben más allergiákkal kombinálva jelentkeznek. A légzéssel összefüggő allergiás páciensek részaránya, akik érzékenységet mutatnak a gombaallergiára, a különféle tanulmányokban 2-30%-ban van megadva. Sokszor azonban egy penészgomba-allergia nem kerül felismerésre, mert eleinte csak néhány penészgomba kivonat van az allergiateszt során.

Néhány esettanulmány:

/peneszmentesites-egy-iskolaban/

/egeszsegugyi-panaszok-egy-folyoso-peneszesedese-miatt-esetpelda/

/ovoda-peneszesedenek-karos-hatasai-esetpelda/

A penészgomba által okozott allergiás szimptómákhoz tartozik pl. a Rhinitis (szénanáthához hasonló tünetek), az asztma és az allergikus Alveolitis. Ezek közvetlenül, perceken belül (I. típusú allergia) a spórával történő kontaktust követően, vagy 4-8 óra elteltével (III. típusú allergia) illetve 24-48 óra múlva (IV. típusú allergia) fejlődnek ki.

A Rhinitis és az asztmatikus támadások néhány perccel a penészgombával történő érintkezést követően fellépnek, és ezáltal az I. reakciótípushoz sorolandók. Már érzékennyé vált személy esetében elegendőek alacsony penészgomba koncentrációk, ahogy alacsonyan terhelt belső tereknél előfordulhatnak ahhoz, hogy allergiás reakciókat (pl. asztmás rohamot) váltsanak ki.

Hiperérzékeny pneumónia

A sokkal ritkábban és szinte kizárólag munkahelyeken fellépő exogén-allergikus Alveolitis (EAA = hiperérzékeny pneumónia) általában ismételten olyan magas spórakoncentráció kitettség (10⁶ – 10¹⁰ spóra/m³) esetén jelentkezik, amilyet belső helyiségekben nem várhatunk. Az EAA-nak való tartós kitettség tüdőfibrózist eredményezhet. Az EAA speciális munkahelyi megbetegedésekhez, pl. a gazdatüdő kialakulásához vezethet. Itt elsősorban gombafertőzött mezőgazdasági anyagok spórái játszanak szerepet, mint pl. a széna, szalma, gabonanövény és a zöldség.

Annak a felmérése, hogy egy személy penészgomba hatásának ki volt-e téve, vérszérumban terjesztett speciális antitestek (IgG) meghatározásával lehetséges. Az antitestek koncentrációja tükrözi az adott személy kitettségét a penészgombának – pl. munkahelyen – mindazonáltal nem következik ebből allergikus reakció jelenléte vagy annak komolysági fokozata.

Ingerlő és toxikus hatások

Penészgombák ingerlő vagy toxikus hatásai eddig – szinte kizárólag – olyan munkahelyeken volt kimutatható, ahol magas volt a penészgomba koncentráció. Ezeknek a hatásoknak a jelentősége beltéri helyiségekben tisztázatlan.

A penészgombák ingerlő hatásai által okozott egészségi problémák mindenekelőtt olyan munkahelyeken lépnek fel, ahol igen magas a penészgomba koncentráció. A Szerves Por Toxikus Szindróma (ODTS) okozati összefüggésbe hozható a nagyon magas penészgomba koncentrátum (10⁹ spóra/m³) vagy baktériumok (1-2 µg/m³ endotoxin) belégzésével, amelyek elsősorban gyártástechnikailag szennyezett munkahelyeken, de nem belső helyiségekben fordulhatnak elő.

A betegség kórképét láz, torokgyulladásszerű tünetek, kimerült általános állapot illetve részben bőr- és nyálkahártya ingerlő tünetek kísérik. A reakció a kontaktusnak való kitettséget követően néhány órával zajlik le. A cséplő-, gabona- vagy malomlázként jellemzett betegkórkép az ODTS hatáskörébe tartozik.

Nyálkahártya Membrán Irritációs Szindróma

További nyálkahártyát ingerlő tüneteket a Nyálkahártya Membrán Irritációs Szindróma néven (MMI) tartunk nyilván, mely úgyszintén csak munkahelyeken ismert, és csak közepes penészgomba koncentrációnak (> 10³ spóra/m³) való többhetes kitettség esetén fejlődik ki.

A munkahelyi eseteken kívül igen kevés akut toxikus-ingerlő megbetegedésről vannak feljegyzések. Mindenesetre egyelőre tisztázatlan az, hogy alacsony penészgomba koncentráció illetve annak anyagcsere termékei milyen hatással vannak az egészségre hosszabb ideig tartó kitettség esetében. Az epidemiolgiai tanulmányokban belső helyiségek penészgomba terheléséről hasonló tüneti leírásokkal lehet találkozni, mint az MMI-nél.

A penészgombák ilyen jellegű hatásainak okai nem ismertek. Feltételezhető, hogy a penészgomba által kiadott mérgező anyagok, az ún. mykotoxinok, mint pl. az 1,3 ß-D-Glucan és valószínűleg az MVOC (lásd lent) illetve más, eddig ismeretlen anyagcseretermék és alkotóelem részesei a penészgombának. Elvileg minden penészgomba (és baktérium) képes ilyen tüneteket kiváltani.

A különféle penészgombafajták képesek mykotoxint előállítani

A mykotoxin toxikus hatásainak szakirodalma és adatbázisa az élelmiszereken kívüli területeken, ami például a légutakon vagy bőrön keresztül történő felvételt illeti, ezidő szerint rendkívül korlátozott. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során szerzett tapasztalatok azt igazolják, hogy a mykotoxin, amely a levegővel terjed, és belégzés útján kerül a szervezetbe, betegségekhez vezethet.

A belső helyiségekben általában tapasztalható mykotoxin koncentráció alacsony, illetve alacsony koncentrációnak való hosszabb ideig tartó kitettség egészségi hatásai nem ismertek. Elővigyázatossági okokból azonban a mykotoxin-termelő penészgomba fajok fokozott előfordulását beltérben kritikusan kell értékelni.

A ß-D-Glucan egy toxin, amely a gombák cellafalának alkotórésze és gombafonálból valamint spórából lehet kivonni. Ez, akárcsak a grammnegatív baktériumok, gyulladástovábbító hatásúak és olyan irodaházakban, ahol nem ideális a levegő-összetétel a belső helyiségekben, összefüggésbe hozható nyálkahártya ingerléssel és fáradtsággal.

A penészgombák által termelt, a jellegzetes penészszagot előidéző illanó szerves kötéseknél (MVOC – angolból: Mikrobiális Volatilis Szerves Alkotórészek) különböző anyagok keverékéről van szó (pl. alkohol, terpentin, keton, észterek, aldehidek). Néhány tanulmány utalást tartalmaz a MVOC-nak való kitettség és olyan egészségügyi panaszok közötti összefüggésre, mint pl. a nyálkahártya ingerlése vagy a fejfájás.

AZ MVOC toxikus hatásai jelenlegi ismereteink szerint belső helyiségekben nem lényegesek, mivel ezek a hatások – ha egyáltalán – olyan koncentráció esetén lépnek fel, amelyek beltéri helyiségeknél nem érhetők el.

Mindenesetre figyelmet kell szentelni a MVOC lehetséges szagterhelésére, mivel néhány MVOC szaghullámai az alacsonyabb µg/m³ tartományban vannak. Az MVOC analitikus bizonyítása beltéri helyiségek levegőjében a rejtett penészgomba előfordulás előrejelzésének tekinthető.

Pulmonális mykózok

A penészgombák okozta fertőzések (mykózok) csak igen ritkán és különösen érzékeny, legyengült immunrendszerű pácienseknél fordulnak elő. Azok a legyengült immunrendszerű páciensek, akik orvosi kezelés alatt állnak, kezelőorvosuktól mindenképpen felvilágosítást kell, hogy kapjanak a penészgomba fertőzés kockázatairól.

Penészgombák által előidézett tüdőbetegség csak nagyon ritkán fordul elő. A leggyakrabban feljegyzett mykózokat a különféle aspergillus fajták, pl. az aspergillózok, idézik elő.

A mykózok csak igen ritkán és különösen érzékeny, legtöbbször erősen legyengült immunrendszerű pácienseknél fordulnak elő (pl. rákbetegek kemoterápiás kezelését követően, transzplantációs pácienseknél, HIV-pozitív betegeknél). Ezért ez elsősorban nem a lakókörnyezet problematikája, hanem klinikai jellegű.

Mindenesetre az ilyen páciensek áthelyezése az ambuláns kezelés területére, továbbá annak a ténynek az alapján, hogy a növekvő életprognózisok szerint egyre idősebbek lesznek és az idősebb emberek fokozottan ki vannak téve légúti fertőzéseknek, a penészgomba általi fertőzések számának növekedésével lehet számolni.

Gyenge immunrednszer

Erősen legyengült immunrendszerű páciensek, akik orvosi kezelés alatt állnak, kezelőorvosuktól mindenképpen felvilágosítást kell, hogy kapjanak a penészgomba-fertőzés kockázatairól.

Megelőző intézkedések penészgomba előfordulás ellen

A penészgomba kifejlődésének legfontosabb előfeltétele a nedvesség jelenléte, ami legtöbbször építési hiányosságokra és/vagy a lakók magatartására vezethető vissza. Az építés folyamán szakszerű intézkedések sorának majd a helyiségek megfelelő használatának kell együtt hatnia ahhoz, hogy egy lakást távol tartsunk a penészgombáktól.

Intézkedések az építkezés színhelyén

Penészgombamentes lakóépület előfeltétele az épületnek a legújabb műszaki színvonal szerinti megépítése. Nedvességi hatások következtében fellépő penészgomba kifejlődés elkerülése érdekében különösen a következő intézkedéseket kell megemlíteni:

• Minimális hőszigetelés (DIN 4 108 -2:2001-03)
• Csapóesővel szembeni védelem (DIN 4108-3)
• Felszívódó talajnedvességgel szembeni szigetelés (DIN 18 195)
• Eső ellen védett tetőszerkezet (Kézművesi irányelvek)
• Vízálló felszerelések

Az építésfelügyeleti szempontból megkövetelt minimális hőszigetelés a DIN 4 108-2:2001-03 sz. „Hőszigetelés és energia-megtakarítás épületeken – 2. rész minimális követelmények a hőszigetelésre” c. alatt kerülnek konkretizálásra. A DIN 4108 2 szabvány mint műszaki építészeti meghatározás építésfelügyeletileg bevezetett.

Ennek során különleges figyelmet kell szentelni a hőhidak kialakulására. A szabvány egyszerűsített bizonyítási eljárást ad meg a követelmények betartására vonatkozóan. E szabvány előírásainak figyelembe vétele során abból kell kiindulni, hogy általánosságban rendeltetésszerű helyiséghasználat esetén penészgomba kifejlődése nem fordul elő.

Hőszigetelési számítások

A múltban a szükséges hőszigetelés számításainál a legfontosabb kritériumként a páralecsapódást adták meg (párlecsapódási kritérium). Arra a felismerésre alapozva, hogy egy penészgomba kifejlődése már 80%-os levegő páratartalom mellett előfordulhat anyagok felületén, a DIN 4 108-2:2001 szabvány egy távolabbra mutató követelményt állított fel azzal, hogy a szabványba további előírásokat vettek fel a hőszigetelési intézkedések számításainál, hogy a penészgomba kialakulását megakadályozzák (penészgomba kritérium).

Számos hőszigetelt építménynél ez a követelmény még nem teljesül és mindenekelőtt a megnövekedett nedvesség-előállító helyiségeknél, továbbá azoknál, amelyeknél kedvezőtlen a levegő cirkulációja, előfordulhat penészgomba képződés.

Helyes szellőztetési és fűtési magatartás

A lakás használója magatartásával hozzájárulhat ahhoz, hogy a penészgombák a lakáson belül ne találjanak a tenyészethez kedvező feltételeket. A helyes szellőztetéssel és fűtéssel az épület páratartalma korlátozható. Az épületen belül a levegő relatív páratartalma lehetőség szerint ne lépje túl tartósan a 65-70%-os értéket (közvetlenül az anyagokon keresztül (< 80%).

Fontos az, hogy a nedvesség, amely a helyiségben folytatott tevékenység következtében jön létre (pl. az emberek nedvesség és folyadékleadása, zuhanyozás, főzés, mosás) rendszeres szellőztetéssel a lakásból kikerüljön.

Levegő páratartalom és szellőztetés

A lehetőség, a nedvességet szellőztetéssel kiűzni a lakásból, azon az elven alapul, hogy a levegő a hőmérséklettől függően különböző vízgőz mennyiséget képes felvenni.

/helyes-szelloztetes-a-penesz-elkerulese-erdekeben/

A levegő maximálisan lehetséges víztartalma a hőmérséklettel erősen növekszik. A meleg levegő ugyanolyan relatív páratartalom esetén sokkal több párát tartalmaz, mint a hideg levegő. Télen a hideg külső levegő kevés nedvességet tartalmaz, még akkor is, ha relatív páratartalma magas.

Vízszállítás szellőztetés során:

A hideg külső levegő, amely szellőztetéskor a beltérbe jut, a felmelegedéskor nedvességet vesz fel, amelyet aztán a felmelegedett levegővel együtt kivezetünk a lakásból. Hideg külső levegővel beltéren – különösen esős időben – szellőztetéssel kiszárítást érhetünk el.

Minél hidegebb a levegő, annál több nedvességet tud a felmelegedés során felvenni. Ebből adódóan télen sokkal több nedvességet lehet szellőztetéssel eltávolítani a lakásból, mint nyáron.

Vagyis a levegő képes arra, hogy több vizet vegyen fel, ha felmelegszik. Ezt ki lehet használni arra, hogy levegőcserével a nedvességet kivezessük a lakásból. Ha például vízgőztől telített külső levegő 5⁰C hőmérséklettel kerül be a belső helyiségbe, és 20⁰C-on 60%-os páratartalom mellett kerül ismét kiszállításra, akkor kilogrammonként 8,7 – 5,5 = 3,2 gramm víz kerül ki a lakásból. Az ember ennek kapcsán felismeri azt a lehetőséget, miszerint egy helyiség páratartalmát szellőztetéssel csökkenteni lehet.

A nedvesség kivezetéséhez szükséges légcsere kiszámítható, ha ismert az, hogy mennyi víz keletkezik. Egy három személyes háztartásban az emberek vízgőzleadása (30 – 100 g/h személyenként) zuhanyozás, mosás, szárítás, főzés során, hozzászámítva az egyéb páraképző közegeket, mint pl. szobanövények, akvárium, stb. naponta mintegy 10 + 4 kg. víz válik szabaddá.

Az épület levegőcseréje

Egy épületen belül a levegőcsere két módon valósulhat meg:

• Szabad, vagy természetes úton, ablakok, ajtók vagy az épület külső burkolatának szigeteletlen felületén keresztül, vagy
• Gépi úton, ventilátorokkal.

Szabad vagy természetes szellőztetés esetében a levegőmozgás a külső és belső hőmérséklet különbség általi felhajtóerő következtében vagy az épületnek szél általi nyomáskülönbsége folytán valósul meg. Sok régi épületnél a külső borítás tömítetlensége még mindig olyan nagy, hogy még bezárt ablakok és ajtók mellett sem ritka az óránkénti kétszeres légmozgás és így a levegő cseréje zárt ablakok és ajtók mellett is kielégítő. Itt időnként inkább a téli száraz levegő jelenti a problémát.

Új épületeknél már a külső homlokzat illetve az ablakok jobban hőszigeteltek

Ez előnyt jelent, mert a falak ezáltal melegebbek és a kondenzációképződés veszélye csekélyebb. Ugyanakkor viszont tömítettebb falak és nyílászárók esetén a levegőcsere csökken. Ezáltal nő az épület belső relatív nedvessége annak ellenére, hogy a felületek hőmérséklete a jobb hőszigetelés folytán magasabb, a külső falazat belső felületén kritikus értékeket érünk el. Ezt a nedvességforrások csökkentésével, több az ablakon keresztül történő szellőztetéssel és gépi szellőztetéssel lehet megakadályozni.

Nyomáskülönbségek az épületben – szabad szellőzés

Mivel egy valós épület tömítetlenségei a felületen nagyjából egyenletesen vannak elosztva ezért az épület belsejében alacsonyabb a nyomás, mint a külső levegő és az épület alsó részén magasabb nyomás, mint a felső részen. Az épület középső részén nincsen a külső levegőhöz viszonyított nyomáskülönbség, ott egy „semleges zóna” jön létre. Ebben az esetben a külső levegő alul áramlik az épületbe, lentről felfelé végigáramlik azon és fent hagyja el azt. Ha a nedvesség forrásai az épületen belül egyenletesen vannak elosztva, ebben az esetben a legrosszabb levegőminőséget, s ezzel a legmagasabb levegő páratartalmat is, az épület felső részén tapasztalhatjuk.

Körülbelül 30 ⁰C-os külső és belső hőmérséklet különbség esetén a fennálló nyomáskülönbség télen általában elegendő, az ablakok kismértékű nyitásával hatékonyan szellőztetve.

A szellőzés másik felhajtó ereje a szél lehet. Szél esetén az ezáltal átjárt épületrészben túlnyomás keletkezik, a szélvédett részen viszont alacsony nyomás. A nyomásszintet mechanikus szellőztetéssel lehet befolyásolni.

Különösen régi épületekben gyakran az ablakok hőszigetelése rosszabb, mint a falaké. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a páralecsapódás először az ablakfelületen történik meg, ezzel jelezve, hogy jobban kellene fűteni, vagy többet szellőztetni.

Tömítetten záró ablakok esetében, amelyek hőszigetelése jobb, mint a falaké, nem az ablakok, hanem a külső falak (különösen a külső sarkok) a leghidegebb pontok és egyben a legmagasabb relatív páratartalmú pontok. Az itt fellépő kondenzvizet nem olyan egyszerű felismerni, mint a „bepárásodott” ablaküvegen. Jól záró és jól hőszigetelt ablakoknál ezért többszöri szellőztetés szükséges.

Ennek megítélésére lehet nedvességmérő készüléket is alkalmazni, de meg kell gondolni, mert az egyszerű nedvességmérő készülékek rendkívül megbízhatatlanok lehetnek, és sok helyen a tizedesvessző után pontatlan tizedesértéket tüntetnek fel. Azt is javasoljuk, hogy legalább egy kis, rosszul szigetelt ablakot jelöljünk ki kondenzvíz jelzőnek az épület felújításakor, ha az ablakok jobban hőszigeteltek, mint a falak.

Tömítetten zárt ablakú épületekben többet kell szellőztetni, hogy a nedvességet kivezessük a helyiségből, és ezáltal a lehetséges penészgomba képződést megelőzzük. A lakások bérbeadóinak feltétlenül tájékoztatniuk kell a bérlőket a tömítési- és hőszigetelési intézkedések következményeiről.