Falak festése előtt: színek kiválasztása, színpszichológia

Színdinamikai hatáskeltés és tervezési irányelvei

Az ember közérzete, életműködése és a környezet megjelenése között szoros összefüggés és egymásrahatás van. A falfelületek, belső terek festésénél külön kell foglalkozni a színes felületek környezetalakító hatásával.

Igény a harmonikus környezet, forma- és színgazdagság iránt napjainkban

Napjaink rohanó életében a technika és a társadalmi forradalmak gerjesztő légkörében az emberek egyre jobban vágyódnak a harmonikus környezet iránt. Talán soha nem volt ilyen erős a „színéhség”, de ugyanakkor a színgazdagság sem az ember környezetében, mint korunkban.

Ez az igény párosul a környezet tárgyainak a rendeltetési célra való ésszerű kialakításával, formagazdagsággal, az alakzatok jellemző vonalainak összhangjával, játékával, dinamikus mozgásával vagy kiemelő hatásával. Ezek együtt jelentik érzékszerveink számára a környezeti ingerhatást. Az ingerszegény környezet lehangoló, nyomasztó vagy éppen idegesítő, kellemetlen közérzetet teremt.

A színek pszichológiai és fiziológiai hatása

A színes környezet, az egyes színárnyalatok ui. az ember lelkiállapotára, idegrendszerére hatnak. Tudományos vizsgálatokkal még azt is kimutatták, hogy a színes környezet és változásai még az ember belső szerveinek életműködésére is (fiziológiai) hatást fejtenek ki. így pl. a vörös és a zöld szín az étvágyat csökkenti, a sárga árnyalatok pedig fokozzák, és általában javítják az anyagcserét. A lila szín a mozgató idegek működését fékezi, ugyanakkor megnyugtatólag hát az idegbetegekre. A színes környezet még a betegek gyógyulására is jelentős hatású.

A színek hatása a hőérzékelésre

Ismeretes az a tény is, hogy a hideg színekkel festett szobában (pl. vízkék, jégkék, általában a kék hidegebb árnyalatai) – ugyanazon hőmérséklet mellett – az emberi szervezet hidegérzete nagyobb, mint a meleg színekkel (narancssárga, vörös stb.) festettben.

Színek hatása az állatvilágban

Még az állat- és rovarvilágban is létfontosságú hatása van a színeknek. Az élénksárga színárnyalatok szinte vonzzák az egyes rovarokat, s nem véletlen a természetben a virágpor, a bibék sárga színe. Régóta megfigyelték azt is, hogy pl. a kék szín hideg árnyalatai (pl. az ún. jégkék) rendkívül idegesítőleg hatnak a legyekre (és általában egyéb rovarokra), s így nem véletlenül terjedt el ez a színárnyalat a higiéniát fokozottabban igénylő élelmiszeripari, húsfeldolgozó üzemekben.

A színlélektan (színpszichológia) és a színdinamika tudományágak összefüggése

Az a tudományág, amely a színeknek az ember közérzetére, lelkiállapotára, idegrendszerére kifejtett hatásával foglalkozik, a színlélektani (vagy színpszichológia), a színdinamika feladata pedig a színes környezet, a színes felületek tudományos alapon való tervezése és kialakítása, azaz a színlélektan által feltárt tudományos eredmények hasznosítása. A festőszakember egyik fontos feladata az így feltárt eredmények gyakorlati megvalósítása, a színes környezet kialakítása falfestéssel.

Színérzet szempontjából az egyes színek a következő két főbb csoportba sorolhatók

A semleges (vagy egydimenziós) színekre az a jellemző, hogy színjellegük egymással való keveréssel nem változtatható meg, vagyis csak világosabb vagy sötétebb árnyalatúvá tehetők. Tehát csak a színmélység, a színintenzitás változik. Ide sorolhatók a fehér, a fekete és a kettő keveréséből keletkező semleges szürke színek.

Tarka színek

A tarka (vagy háromdimenziós) színekre a színjelleg, a színerősség (színmélység, színintenzitás), színárnyalat jellemző. Az alapszíneken kívül ui. bármely tarka színnek fehér-, fekete- vagy szürketartalma is van. Így színárnyalatuk megváltoztatására 3 lehetőség is nyílik.

Az alapszínekben az önálló színjelleg érvényesül, mert egyikben sem lehet a másik szín árnyalatát felfedezni. (E ténynek pl. közlekedésben a távköz jelzésben használatos színeknél is nagy jelentősége van, a színtévesztés kizárása vonatkozásában.)

Az alapszínek: a sárga, a kék és a vörös

Az alapszínek egymással való keverése útján az elsőrendű mellékszínek (narancs, zöld, ibolya) keletkeznek. Az alapszínek az elsőrendű mellékszínekkel keverve másodrendű mellékszíneket eredményeznek (pl. narancsvörös, kékeszöld, zöldessárga, kékesibolya, ibolyásvörös stb.).

A színkör

Színjellegük szerint a tarka színek – ahogyan a nap fehér fényét az üvegprizma a fényelhajlás törvényei szerint felbontja – önmagába visszatérő, folytonos sorozatot, színkört képeznek. Itt látható, hogy a színkör úgy épül fel, hogy a szemben elhelyezkedő színek egymásnak kiegészítő színei, azaz kiegészítő színpárt képeznek. Ezek egymással keverve semleges szürkét, ill. fény esetében fehér fényt eredményeznek.

Színek harmóniája, színek diszharmóniája

Színlélektani (színpszichológiai) szempontból az egyes színek aktív (hatáskeltő) és passzív (hatást nem keltő, semleges) színekre oszthatók. A különféle színek egymás mellett másképpen hatnak az ember közérzetére, mint külön-külön. Ismeretes az, hogy az egyes színárnyalatok egymás mellett kifejezetten idegesítő, zavaró hatást keltenek a szemlélőben.

Színlélektan felosztása

Az egyes színek tehát zavarják, „ütik” egymást, ugyanúgy, mint a zenében a disszonáns (zavaró) zenei hangok. Ilyen esetben tehát a színek diszharmóniájáról van szó. Ezzel ellentétben, viszont egyes színárnyalatok összeillenek, kellemes, megnyugtató vagy élénkítő hatásúak. Ekkor a színharmónia esete áll fenn.

Példaképpen néhány elterjedtebb harmonikus színpárok láthatóak az alábbiakban:

A színek harmóniája vagy együtthatása a térkialakításban is jelentős. Az egyes kiválasztott színek együttes hatásával a környezetünknek nemcsak esztétikai megjelenése, hanem térbeli arányai is előnyösen befolyásolhatók.

A színkép keletkezése és fizikai színkörök

• a) a fényszóródás és színkép (színspektrum) keletkezése: a a prizmára eső fehér fénysugár; b a prizmán szóródás nélkül áthatoló fénysugár; c a prizmában elhajlást és szóródást szenvedett fénysugár ; v-i a vöröstől ibolyáig terjedő színkép (színspektrum);
• b) 3-6-részes (festő) színkör; az egymással szemben levők a kiegészítő (komplementer) színek;
• c) 4-8-részes színkör; a szemben levők a kiegészítő (komplementer) színpárok;
• d) 12-24-részes színkör: a szemben levők itt is kiegészítő színpárt képeznek.

A színdinamikai hatás jelentősége

A különféle színárnyalatok és mintázatok színdinamikai hatása előnyösen hasznosítható a falfestő- és mázolómunkák során, nemcsak szűkebb környezetünk, pl. a lakóépületek belső terének, hanem egy egész városkép, utcasorok tetszetős kialakításában is (pl. homlokzatok festésével).

A színdinamikai elvek ismeretében, a színárnyalatok, mintázatok kiválasztásakor figyelembe kell venni pl. a beltéri falfestésnél a belső berendezési tárgyak, bútorok, padlóburkolat, esetleg nagyobb méretű festmények stb. jellemző színárnyalatát, ill. megjelenését. Homlokzatok festésekor gondosan ügyelni kell az utca-, ill. városképre; a hangulatos, esetleg élénkítő hatású kialakításra, és a már kialakult környezettel való harmonikus összehangolásra.

A színharmónia elvei

Annak ellenére, hogy a színharmóniának nincsenek egyértelműen meghatározott szabályai, az alábbi elveket a harmonikus színek összeállításakor hasznos támpontként lehet alapul venni.

• A színképben (a nap természetes fehér fényének üvegprizmán való szóródásával nyert, alkotószíneire bontott, folytonos átmenetét képező színsorozat) az egymáshoz közel eső vagy egymás melletti színárnyalatok harmonikusan hatnak.
• Az egyes színárnyalatok harmóniája megközelítőleg azonos színmélység (intenzitás) mellett biztosítható legjobban. Ez azt jelenti, hogy a tört színeknél, a „pasztell színárnyalatoknál” a fehérség vagy szürkeség mélysége lehetőleg azonos legyen.
• Az előbbiből az következik, hogy a fehér, a fekete, ill. a szürke adagolásával az egymástól esetleg elütő – tehát kevésbé harmonikus, sőt diszharmonikus – színpárok is harmonikusabb egységbe hozhatók.
• Az azonos fehér- vagy fekete-, esetleg szürketartalmú színárnyalatok még abban az esetben sem keltenek kellemetlen, idegesítő érzetet, ha kifejezetten nem is hatnak harmonikusan.
• Ebből az következik, hogy a sötét, tehát a nagy feketetartalmú, egymástól elütő színek, közéjük fekete vagy sötétszürke színek beépítésével harmonikusabb egységbe olvaszthatok.
• A kiegészítő színek, különösen, ha bizonyos fehér-, fekete-, esetleg szürketartalmuk is van, általában nem keltenek kellemetlen érzetet, harmonikusan hatnak.
• Ugyanez világos színárnyalatoknál is érvényes, fehér vagy egészen világos szürke színek közbeiktatásával.

Az előbbi elvek alapján az egyes színek és színkombinációk bizonyos térkialakító hatását már régóta tudatosan hasznosítják a festők, mázolok, tapétázók, továbbá az építészek, tervezők stb.

A színek tér kialakító hatására vonatkozóan, a festő-mázoló munkák során a következő körülményeket és példákat lehet kiindulási alapul venni

• A falfestés, mázolás (tapétázás) folyamán kialakított színkombinációknál figyelembe kell venni a színes felületek méretarányait (nagyságát) – különösen élénk színárnyalatok esetében -, továbbá felületi megjelenésüket, így elsősorban a fényes, viasz-, zsírselyem-fényű vagy teljesen matt, továbbá sima, érdes, durva stb. jellegüket. Ismeretes az a tény, hogy pl. egy fényes zománcfestékkel mázolt falfelületen, ajtólapon a felület egyenlőtlenségei mintegy „felnagyítva” kirajzolódnak, ugyanakkor matt vagy viaszfényű festésnél szinte eltűnnek, így tehát ezek a festési módok szép, egyenletesen sík felületet adnak a tárgyaknak. (Nyugaton pl. ezért elterjedt az ajtólapok, bútorok mázolása, a matt- vagy viaszfényű zománcfestékek használata.)
• A színek, mintázatok kiválasztásakor tekintettel kell lenni a felületek megvilágítottságára (pl. napfényes, világos, erősen árnyékolt felület stb.), továbbá mesterséges megvilágításnál a fényforrás jellegére. Különösen fénycsöves (helytelenül neon) megvilágítás esetén fordulhat elő az, hogy a nem megfelelő színképű (hideg, semleges vagy meleg színű) fénycsővilágításnál zavaró lehet a festett falfelület (tapéta, mázolt tárgyak) eredetileg helyesen megválasztott színárnyalata.
• Ismeretes, hogy egy adott nagyságú, hosszanti tagozódású fehér vagy világos színű felület mindig szélesebb hatást kelt, ha a környezet színétől elüt. A sötétebb színek – különösen a sötétszürke és a fekete – ugyanazon felületet keskenyítik, szűkítik, vagyis hosszanti tagozódását növelni látszanak.
• A nagyobb méretű helyiségeket a sötét és meleg színek kisebbítik, a kisebb méretűeket pedig a hideg, világos színek tágasabbá teszik.
• A magas helyiségek magassága látszólag csökkenthető, ha a mennyezetet az oldalfalaknál sötétebb színűre festik.
• A túl szélesnek tetsző helyiségek szűkíthetők, ha a falazat színét a mennyezetre is felviszik. Ezzel természetesen a szoba belmagassága növekedni látszik.
• Alacsony helyiségek magasíthatok, ha az oldalfalak festését egészen a mennyezet hajlatáig készítik, természetesen világos (nagy fehérségtartalmú) színárnyalatú festékkel.
• Egy szűkebbnek, nyomasztóbbnak tetsző szoba tér látszólag úgy nagyobbítható, hogy a kevésbé megvilágított (árnyékos) falfelületeket, a többiektől elütően, világosabb árnyalatú színekkel festik. Természetesen egy szűknek tetsző helyiséget a sötétebb színárnyalatok még szűkebbé, nyomasztóbbá teszik.
• Az előzőekben felsorolt hatások legjobban egyszínű, mintázat nélküli falfestésnél érvényesülnek. Mintázott falak esetében az előbbi térkialakító hatások kevésbé vagy egyáltalán nem jutnak érvényre.
• A falfelületek mintázatának tervezésekor tehát a következő térkialakító hatásokat kell figyelembe venni.
• A hosszirányú színes elemek, mintázatok a felületet megnyújtják, tehát a hosszanti tagozódását növelni látszanak.
• A vízszintes futású mintázatok, színes elemek szélesítik a felületet, azaz hosszanti tagozódását csökkentik.
• A függőleges sávozású festés tehát a szoba falfelületeit magasítja, a vízszintes csíkozás vagy ilyen futású mintázat viszont szélesíti, ill. a szobateret alacsonyítja.
• A ferde vonalú, színes csíkok, sávok és mintázatok a felületet bizonytalanná, gyakran idegesítővé teszik, zavaró hatást keltve a szemlélőben. (Ilyen mintázatokat általában mulatókban, tánctermekben, diszkóhelyiségekben alkalmaznak.)
• Az olyan, többszínű mintázatok, amelyek egymás kiegészítő színét külön tartalmazzák, plasztikussá, térbeli jellegűvé teszik a mintázatot.
• Egy sötétebb színből világosabba való hirtelen, éles átmenetek (vagy fordítva) szintén térbeli (plasztikus) hatást keltenek, különösen, ha a színárnyalatok meghatározott mértani elemeket képeznek. (Pl. ha épülethomlokzatokon az erkélyeket más színűre festik, mint maga a homlokzat.)

Színdinamikai térhatáskeltés falfestéssel

Színdinamikai térhatáskeltés festéssel

a)-b) az erősen tagolt helyiség mennyezetének és oldalfalainak, a tagoltságot képező felületi részeknek azonos világos színűre festése a teret tágasabbá teszi

c) magas helyiségekben az oldalfalak színének a mennyezetre való felfestése a tér magasságát kisebbítő hatást kelt

d) magas helyiségek mennyezetének színét célszerű lehozni az oldalfalakra, s ezáltal a nyomasztó magasság előnyösen csökkenthető

e) mint c) alatt, de a sávozott festés még fokozza az előbbi hatást

f) mint d) alatt, de a vízszintes sávozás még inkább fokozza a magasságcsökkentő hatást

g)-h) azonos méretadatok esetében a nagy mintázat csökkenti, az apróbb pedig növeli a térhatást, ill. folyosóknál a mélységet; a vízszintes irányban futó, sávos minták magasságcsökkentő, a hosszirányú, sávosak pedig magasságnövelő hatást keltenek

k) kisebb méretű helyiségek falain a térbeli, festményszerű képek (poszterek) a szobateret növelik, mélységét fokozzák

l) a sötétebb tónusú vagy zsúfoltabb mintázatú padlóburkolatos helyiségben a széles sávozású oldalfalak magasságnövelő hatása még színes mennyezetnél is jól érvényesül; folyosók végfalán a nagy mintázat a tér alagútszerű mélységét feloldják

m) a sötétebb vagy zsúfolt mintázatú padlóburkolatos helyiségekben a falakon és a mennyezeten képzett széles sávozású minták a teret tágasabbá teszik

n) a fehér vagy világos színű hátsó falak — különösen folyosókon vagy hosszirányú helyiségekben — és a vízszintes, keskeny sávozás az oldalfalakon még inkább fokozzák a hosszúság, alagútszerű hatást; ilyen esetben előnyösen hat a teret szélesíti a kockás mintázatú padlóburkolat, a szélesebb keresztirányú sávozású mennyezet

o) magas helyiségekben a sötétebb, színes mennyezet és a vízszintes, szélesebb sávozású falak a magasságot, a végfalakon pedig a sávos, nagy mintázat az alagúthatást csökkenti

p) mint o) alatt, de a végfalon a széles sávozású mintázat a teret szélesíti

r) mint n) alatt, de a sötétebb tónusú hátsó fal (főleg a folyosókon egyrészt magasságnövelő hatást kelt, másrészt az alagút-hatás nyomasztóbb lesz

Színek összefüggése a hőérzékeléssel

Ebben a vonatkozásban a hideg-meleg színárnyalatok nyújtotta lehetőségek jól hasznosíthatók. Olyan szobákban, ahol esetleg tájolás vagy árnyékolás, esetleg fűtési hiányosságok miatt nem biztosítható a kívánt szobahőmérséklet (vagyis hűvösebb szobáról van szó), mindenképpen tanácsos meleg, tüzes színárnyalatokat és mintázatokat készíteni. (Pl. narancssárga, okker, barnássárga, barnásvörös, lilásvörös, vörös stb.)

Ugyanígy fordítva: ahol a lakóteret „hűteni” kell, tehát erősen napsütötte vagy túlfűtött helyiségekről van szó, ott a hideg színárnyalatú falfelületek és mintázatok hatnak előnyösen (mint pl. vízkék, jégkék, türkizkék, zöldeskék, kékesszürke stb.).