Tenyészthető penészgombák mérése háztartási porban

A háztartási por veszélyei

A gombaspórák rétegesen raktározódnak a spóra nagysága és az idő függvényében. Ezek felületeken és mindenekelőtt háztartási porban kimutathatók. A háztartási por nagyon magas koncentrációja azt a veszélyt rejti magában, hogy újra mozgósítja azok kijutását a környezet levegőjébe. Különösen kisgyermekek, akik legtöbbször a padlón játszanak, lélegezhetik be erősebb mértékben az ott felkavart port. Ezért a tenyészthető penészgombák meghatározása a háztartási porban egy lakáshigiéniai vizsgálat kiegészítéseként nyújt nagy segítséget.

A levegőmintákkal ellentétben, amelyek a pillanatnyi helyzetet figyelik meg, a porminták elemzése hosszútávú információkat szállít, mivel a penészgombák a porban hosszabb ideig gyarapodhatnak. Ezért a porvizsgálatok a beltér lehetséges tartós penészgomba szennyezéséről adhatnak tájékoztatást.

Vizsgálat lényege

A háztartási por vizsgálata által információkat kaphatunk a beltér lehetséges hosszútávú penészgomba szennyezéséről, miután a penészgombák a háztartási porban tartósan megtelepedhetnek.

A háztartási por mintavétele általában a szőnyegpadló felporszívózásával történik. Speciális kérdésfeltevésekben néha az ágymatrac kiporszívózása, a kárpit vagy más felületek is szóba jöhetnek. A por meghatározott feltételek mellett (idő, felszívott terület, szívási mennyiség) reprezentatív helyeken célszerűen egy speciális készülékkel (laborszivattyú, ipari porszívó) kerül felszívásra, amely sima szűrő tartóval van felszerelve. Egyenletes padlózaton a legtöbbször csekély pormennyiség miatt a mintavétel nehezebben kivitelezhető.

A porminták elemzése ezután közvetlen eljárással vagy hígítási eljárással folytatódnak. A közvetlen eljárásban a port közvetlenül a táptalajra hordjuk fel. A hígítási eljárásban a port egy vizes közegben szuszpendálják és ennek a hígított szuszpenziónak egy meghatározott részét viszik fel a táptalajra. A hígítási eljárással magasabb értékek figyelhetők meg, mint a közvetlen eljárás során.

Olyan por elemzése, amely már elég régen használatban lévő porszívózsákból történik, csak szükségmegoldásként javasolt. Bár adhat tájékozódást a hosszútávú szennyeződésről, ám a minta túl meghatározatlan ahhoz, hogy megbízható kijelentéseket lehessen tenni. Az összegyűjtött háztartási porban sok más fontos beltéri allergén anyag mutatható ki, mint pl. atka-allergének, macska-allergének, vagy moly-allergének.

Tenyészthető penészgombák mérése lerakódással

A lerakódási eljárásnál bizonyos időre táptalajjal töltött tálakat (Petri csészéket) állítanak fel a belső térben, hogy ezzel a levegőből elkülönülő penészgombákat felfogják. A tenyészthető penészgombák mérése lerakódási eljárással nem eredményez kvantitatív és reprodukálható eredményeket, ezért nem javasolt.

Mindenesetre a táptalajt tartalmazó tálakat csak rövid ideig lehet nyitva kint hagyni, mert egyébként a táptalaj felülete hamar kiszárad. Ebben az időben a levegő bioaerosoljából a gombaspóra nagyságának és összesített állapotának függvényében a rendelkezésre álló penészgombáknak csak egy töredéke rakódik le.

Sok penészgomba emellett csak nagyon kis spórákat képez (Aspergillus spórák például csak 2-3 µm méretű spórákat), amelyek sokáig lebegnek a levegőben és csak kevesen kötődnek meg, így aztán a lerakódási eljárással egyáltalán nem lehet ezeket megfigyelni. Ezért a lerakódási eljárással nem lehet reprodukálható kvantitatív eredményeket elérni. Így nem is ajánlható, mint tenyészthető penészgombaspórák beltéri levegővizsgálatára alkalmas eljárás.

Tenyészthető penészgombák mérése anyag- és felületi kontaktusmintákban

Sok esetben hasznos az anyagpróbákkal történő vizsgálat (pl. a vakolat, tapéta, faanyagok, de akár virágföld vagy szigetelőanyag), amelyek penészgombaforrások tényleges lokalizációjához szállítanak információkat és utalásokat, s az előforduló penészgombafajták meghatározása által egyértelmű elhatárolást adnak a beltéri csira-spektrum és a külső levegő között.

Annak a téves értelmezésnek a veszélye is csökken, amely az egyes, véletlenül kívülről behozott gombaspórák kizárólagos levegőmintájából adódik. Néhány penészgombafajta (pl. Stachybotrys chartarum) nagyon nehezen mutatható ki emiatt a levegőben. Az anyagon vagy anyagban történő penészgomba vizsgálatok utalásokat adnak a penészgomba forrásaira.

A gombafajták differenciálása meggyőzőbb, mint egy penészgomba koncentráció megadása

A szennyezett anyagon fellelt penészgomba esetén a penészgombafajta differenciálása egészségügyi veszélyeztetés értékelése céljából, valamint a helyrehozatal terjedelme és sürgőssége miatt áll előtérben.

A fajta azonosítása arról is tájékoztatást ad, hogy toxikus vagy fertőző potenciállal rendelkező penészgombáról van szó. A felületenként penészgomba koncentráció megadása viszont kevésbé hasznos. Ahhoz, hogy orientációt kapjunk a penészgomba típusokról szennyezett anyagokon, felületi kontaktminták kerülnek vizsgálatra. Ez kétféleképpen lehetséges, vagy kopírozott minta segítségével, vagy ragasztóréteg preparátummal.

A kopírozott minta esetében egy alkalmas, preparált táptalajt nyomunk a felülettel szemben, amelyről feltételezzük, hogy penészszennyezett (kopírozás). Ezután a táptalajt keltetjük. Az eredmény megítélése során figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kifejlődést olyan penészgoma spórák is előidézhették, amelyek nem a penészgomba szennyezésből, hanem véletlenszerűen, más forrásokból (pl. virágcserép) kerültek oda.

A ragasztóréteg preparátum esetében a penészgombák az anyagról egy átlátszó ragasztófóliára kerülnek átvezetésre. A penészgombák bizonysága kizárólag mikroszkóppal bizonyítható. Ebben az esetben a micélium kimutatása által erősíthető meg a fejlődés az anyagon.

Egyik eljárás sem enged meg kvantitatív kijelentéseket

Egy mérési érték megadása felületenkénti kolóniaképző egységekben (KBE) nem javasolt, mivel a csíravastagság nagy ingadozásoknak van kitéve, így aztán itt egy verbális leírás vagy egy fotografikus dokumentáció ésszerűbbnek tűnik.

A szennyezett anyagok penészgombáinak vizsgálatához egy kicsinyített, analóg anyagmintából vett porminta kerül a hígítási eljárással vizsgálatra. Ahhoz, hogy a vizsgált anyagminták megközelítő összehasonlíthatóságára törekedjünk, egy lemért anyagmennyiség vizsgálatát javasoljuk. Ezáltal minden vizsgálatot végző laboratórium felépíthet egy adatbankot az egyes anyagok irányadó értékeivel, amely ugyanolyan vagy hasonló anyagok újabb mintáinak eredményei értékelésében segítségül szolgálhatnak. Mindenesetre ezek a számok nem általánosíthatók, hanem csak a mindenkor alkalmazott mintavételre és vizsgálati feltételekre vonatkoznak.

Egy megalapozott kijelentéshez az anyagvizsgálatok esetében is fontos a koncentráció megállapítása mellett a rendelkezésre álló penészgombafajták differenciálása.

Anyagok vizsgálatakor ügyelni kell arra, hogy minden anyagmintában számolni kell csekély mennyiségű gombaspórával. Ez nem kell, hogy arra a következtetésre juttasson, miszerint az anyag szennyezett. A lekötött por segítségével magasabb „anyagidegen” penészgomba koncentrációk is kimutathatók az anyagban. Ez a pormintavétel elkerülése által kizárható.

Mikroszkopikus vizsgálatok során a micélium jelenléte az anyagban bizonyíték arra, hogy az anyagban penészgomba kifejlődés zajlik. Félreértelmezések elkerülése végett a fentiekben említett „adatbank” kidolgozása tájékoztató értékekkel a különböző anyagokhoz hasznos. Ilyen tájékoztató értékek eddig csak kevés anyagnál állnak rendelkezésre. Ezért az anyagvizsgálatok eredményeinek értelmezése sokszor igen nehéz.

Összes cellaszám mérése (összes spóra száma)

A levegő által szállított gombaspórák toxikus és érzékenységet kiváltó hatásai a tenyészthető és a nem tenyészthető spórákból is kiindulhat. Ezért különleges kérdésfelvetések esetén az összes cellaszám meghatározása olyan eljárással ésszerű, amely nem egy tenyésztésen alapul. Így például a Stachybotrys chartarum, egy penészgombafajta, amely képes mikrotoxinképzésre, sokszor nem tenyésztéssel mutatható ki, hanem csak az összes cellaszám illetve összes spóraszám meghatározásával.

Egy helyreállítást követően szintén ésszerű lehet az összes cellaszám illetve összes spóraszám meghatározása, ahhoz, hogy bizonyítsuk: a penészgombák nem csak elpusztultak, de el is lettek távolítva.

Az összes cellaszám meghatározásának módszerei

Réselt fúvóka impakció bevont objektumtartóra (összes spóraszám): Egy részecske-gyűjtővel (pl. Holbach objektumtartóval) a levegő által szállított spórák egy bevont objektumtartón kerülnek rögzítésre és elszíneződést követően mikroszkópikusan kiértékeljük azokat. Ezzel a módszerrel baktériumok nem figyelhetők meg. A spóraszám 1 m³-re vonatkozik.

Camnea-szűrőmódszer (összes cellaszám, Palmgren et al. 1986): Ez a módszer tenyészthető penészgombák és penészgombák valamint baktériumok összes cellaszámának párhuzamos vizsgálatát szolgálja. A levegő által szállított mikroorganizmusok dúsítása nuklepor-szűrőn keresztül történik (pórusnagyság: 0,4 µm). A szűrőn összegyűlő mikroorganizmusok egy tároló oldatba kerülnek felvételre. Ennek a szuszpenziónak egy részét penészgomba tenyésztésre használjuk. A másik részét akridin narancsszínnel színezzük, egy fekete szűrőn átszűrjük és mikroszkóp alatt értékeljük. A spóraszám 1 m³-re vonatkozik.

Az összes szám meghatározásához mindenekelőtt két különböző módszert alkalmazunk, a réselt fúvóka impakciót és a Camnea-szűrőmódszert. Újabb meghatározási módszerek a spóraszám meghatározásához, mint pl. a „Cellaszámláló” elemzőmódszer, még fejlesztés alatt áll.

Ezeknek a módszereknek az egyik nagy előnye a gyors kiértékelés, miután az időigényes tenyésztés kiesik. Mindazonáltal a hátránya az, hogy nem képes különbséget tenni az élő és elhalt mikroorganizmusok között és a fajtameghatározás csak igen korlátozottan lehetséges.

Az összes spóraszám meghatározásával a tenyészthető és a nem tenyészthető penészgombák is megfigyelhetők. A gombafajok és fajták megkülönböztetése csak korlátozottan lehetséges.

MVOC (Mikrobiális Volatilis Szerves Alkotórészek)

Kifejlődésük során a penészgombák egy egész sor illó szerves vegyületet képeznek. Hasonlóan az illó szerves vegyületekhez, amelyet általában a VOC (= Volatilis Szerves Alkotórészek) néven neveznek, a mikroorganizmusok által előállított VOC-ot a MVOC (Mikrobiális Volatilis Szerves Alkotórészek) fogalmával illetik.

A MVOC különféle vegyi anyagosztályok széles spektrumát foglalja magába, pl. az aldehid, alkanol, alkenol, észter, szénsav, keton, kéntartalmú vegyületeket, mint pl. a terpentin, terpentin-alkohol. Eddig mintegy 30 ilyen vegyületet azonosítottak, amelyeket penészgombák képesek képezni.

Nem mindig lehet a levegő által továbbított mikroorganizmusok kvantitatív bizonyítása alapján a belső terek mikrobiális károsodásra kijelentéseket tenni, mivel a levegőben előforduló mikroorganizmusoknak csak egy része figyelhető meg tenyésztési módszerekkel, vagy rejtett mikrobiális károkról van szó. A jellegzetes MVOC kvantitatív meghatározása ilyen esetekben jó segédeszköz lehet a mikrobiális eredetű épületkárok feltárásában.

Dohos szag

Különböző vizsgálatok során a MVOC a gyártástechnológia által szennyezett munkahelyeken (pl. hulladékfeldolgozó telepeken), úgy beltérben, mint a külső levegőben is kimutatható. Néha egy dohos szag utal a penészgombák és baktériumok által képzett MVOC jelenlétére.

Az MVOC választéka, amely eddig mikrobiális eredetéről ismert, az alábbi  felsorolásban kerül szemléltetésre:

Egy mikrobiális szennyezés legbiztosabb jelei 3 metilfurán, dimetil-diszulfid, 1 oktán 3-ol, 3 oktanol és 3 metil – 1- butanol. Kevésbé speciális jelei a hexanon, heptanon, 1-butanol és izobutanol, mert ezek építési termékekből vagy festékekből is gázként kikerülhetnek.

A penészgombák kifejlődésük során illanó szerves vegyületeket (MVOC) képződhetnek.

A „jellegzetes” MVOC meghatározása ezáltal hozzájárulhat rejtett penészgombakárok felismeréséhez. Ennek során figyelembe kell venni azt, hogy néhány – MVOC-ként mért – alkotórész más forrásból is származhat. Egészségügyi veszélyeztetés felbecsülésére a MVOC mérések nem alkalmasak.

A MVOC mérése kétfajta módszerrel lehetséges

Mindkét módszer eredményei mennyiségileg nem minden esetben hasonlíthatók össze egymással. A minták kiértékelése magába foglalja az összes fontos vegyület kvantifikációját. Az értékeléshez az eredmények egy a külső levegőből, vagy ha lehetséges egy „szennyezetlen” helyiségből vett refenciamintáéval kerülnek összehasonlításra.

A beltérben végzett MVOC mérések értékelése során a gyakorlatban némi nehézség adódik, mert nem minden MVOC-ként meghatározott vegyület kell hogy mikrobiális eredetű legyen. Így például az alifás alkoholokat (etanol, protanol, butanol) gyakran mint technikai oldószert használják.

További nehézségek

Egy további probléma az, hogy az MVOC spektruma, amely a penészgombákat képzi, függ attól az anyagtól, amelyen a penészgomba kifejlődik. Sok penészgomba képes az eddig karakterisztikusnak tekintett MVOC mellett számos további vegyületet képezni. Egy fajtán belül a spektrum még viszonylag egységes, de különféle penészgombafajtáknál nagy különbségek mutatkoznak. Mesterséges anyaggal végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei csak fenntartásokkal vetíthetők át a penészgomba kifejlődésének körülményeire.

Bizonyos MVOC-k megjelenése élő mikroorganizmusok előfordulásához kötött, amíg más MVOC-knél nem ez a helyzet. Az úgynevezett „inaktív” károknál, ahol a nem életképes mikroorganizmusok vannak túlsúlyban, sokszor csak kevés vagy semmilyen 3-metilfurán mutatható ki, míg az 1 oktán – 3 – ol még sokkal a mikroorganizmusok kihalása után is nagy mennyiségben kimutatható. Két anyag mennyiségi viszonya tehát tájékoztatást adhat a kár idejéről és minőségéről.

Eljárási módszerek penészesedéskor?

Egy épület penészgomba szennyezésének feltárására vonatkozóan nincsenek kötelezően előírt eljárási módszerek, eddig még szabványosított bizonyítási eljárások sem léteztek. Ezáltal a különböző vizsgálati berendezések eredményei gyakran egymással sem hasonlíthatók össze. Gyakran a kiderített eredmények egy megítélés alapjaként sem elfogadhatók, mivel az ismeretek illetve az egyes laborok felszereltsége jelenleg még nagyon különbözőek.

Ezért különleges jelentősége van beltéren a megfelelő szakvéleményekben szereplő adatoknak bizonyítási eljárásokról, a kapott épületfizikai adatoknak, az előzetesen talált állapotok dokumentálásának (bejárási jegyzőkönyv, fényképes szemléltetés), az alkalmazott megítélési kritériumoknak valamint a penészgomba vizsgálatok értékelése értelmezésének.

Egy penészgomba szennyezés szakszerű feltárása és az okok kiderítése komplex feladat

Ezért sok esetben célszerű az, hogy a megfelelő vizsgálatokat több szakterület képviselői az egyes munkaterületek felosztásával végezzék el. Ide tartoznak építés szakértők (mintavétel, épületfizikai jellemzők felmérése, mintavételi jegyzőkönyv, építésfüggő okok közzététele), mykológusok (mintavétel, gombafajták közti különbségtétel), higiénikusok, környezetgyógyászok, allergológusok és pulmanológusok (az egészségügyi értékelés céljából). A különféle szakterületek képviselői – a konkrét kérdésfelvetésnek megfelelően – egyeztetett stratégia alapján, az általánosan elfogadott minőségbiztosítási követelmények szem előtt tartásával kell, hogy együtt dolgozzanak.

Az épületek penészgomba vizsgálatit minősített vizsgálati intézményekkel kell végeztetni, a szakismeret a mintavétel, a mykológia (penészgombaismeret), épületfizika és épületvegyészet, akárcsak az eredmények értékelése és értelmezése terén bizonyítható kell, hogy legyen.

A vizsgálati intézményekkel szembeni általában szokásos minőségi követelmények az alábbiak:

1. A vizsgálati intézmények szükséges szakértelmének bizonyítása

Az érintett vizsgálati intézményeknek és azok alkalmazottainak rendelkezniük kell a szükséges minősítésekkel és többéves penészgomba vizsgálattal összefüggő tapasztalattal. Szakkongresszusokon és továbbképző tanfolyamokon való részvétel magától értetődő.

2. A gombatani labor helyiségei és kialakítása

A labor apparatív, műszaki és helységbeli kialakításának a végrehajtandó vizsgálat jellegéhez kell alkalmazkodnia. Egy gombatani labor parciális felszereléséhez tartoznak pl. a keltetőszekrények, egy steril munkapad, egy mikroszkóp, egy sztereomikroszkóp. A gombatani labornak rendelkeznie kell egy L2 laborral. Ügyelni kell a betegségeket gerjesztő munkahelyekre vonatkozó Fertőzésvédelmi Törvény § 44. betartására (IfSG), valamint a bioanyag rendelet (BioStoffV) által szabott követelmények betartására.

3. Eljárás írásban rögzített munkaelőírások szerint

Minden vizsgálati munkafolyamatnak írásban kell meglennie és igény esetén aktualizálni kell azokat. Ezek a munkaelőírások kiterjednek az eljárás módjára pl. mintavételkor, a penészgomba meghatározására és az eredmények dokumentálására. Továbbá a veszélyes anyagokkal történő érintkezésre és szennyezett anyagok eltávolítására vonatkozó eljárási módokat is írásban kell rögzíteni.

4. A gombatani labor belső minőségbiztosítása

Létre kell hozni a belső minőségbiztosítás intézkedéseit. Különösen fontos ennek során a táptalajok ellenőrzése és a készülékek rendszeres karbantartása.

5. A gombatani labor külső minőségbiztosítása

A vizsgálati laboratóriumnak tudnia kell bizonyítania, hogy rendszeresen és sikeresen vesz részt penészgombák témájában jártassági vizsgálatokban. Ezekkel a körvizsgálatokkal a teljes vizsgálatnak csak egy része, nevezetesen a minták feldolgozása, a laborban kerül vizsgálatra. A mintavétel, amely jelentős mértékben járul hozzá az eredmények minőségéhez, sajnos ezekkel a jártassági vizsgálatokkal nem figyelhető meg.

6. Leletközlés

A megrendelő felé a lelettel az alábbi adatok kerülnek közlésre:

• helyi szemle eredménye
• mintavételi eljárás a mérés helyének, időpontjának, időtartamának és a mintavétel gyakoriságának valamint a mintavételi készülékek megadásával
• vizsgálati eljárás (közelebbi adatokkal, pl. a táptalajra, a keltetési hőmérsékletre, keltetési időre vonatkozóan)
• hivatkozási értékek a kiértékeléshez és a hivatkozási értékek eredete (ha a hivatkozási értékek néhány adatra épülnek, azok érvényességének és plauzibilitásának alátámasztása)
• az elemzési eredmény hibabecslése
• munkaterjedelem, vagy – ha ésszerű (MVOC elemzéseknél) a vizsgálati eljárás meghatározási határa