Az embernek az a tudatos tevékenysége, hogy környezetét, használati tárgyait festéssel, színezéssel a maga ízlése szerint tetszetőssé alakítsa, az emberi kultúra kezdetéig visszavezethető. Merészen hivatkozhatunk az ősember barlangi festményeire (altamirai, trois fréres-i, lascauxi barlangok), amelyek nemcsak a festéstechnika tényét, hanem az ember művészi alkotókészségének csíráit is félreérthetetlenül bizonyítják.
A falfestés már több ezer éve is „hódított”
6-8 ezer évvel ezelőtt Egyiptomban, Babilóniában, Asszíriában már a természetben talált, viszonylag csekély számú földfestékkel is gazdag falfestészet virágzott. Az egyiptomiak dolgozták ki a forró viasz beolvasztásos falfestési technikát, az enkausztikát, amelynek több ezer éves maradványait épségben tárták fel a régészek.
Az idő haladtával pedig egyre inkább fejlődött a falfestés
Az ókori görögök, etruszkok, de főleg a rómaiak már mesteri színvonalon alkalmazták a művészi és díszítő falfestést. Az ókorban meghonosodott egyes jellemző színezőanyagok jelentősége napjainkig fennmaradtak (pl. egyiptomi kék, pompeji vörös stb.).
A román és gótikus építészet szintén magas színvonalon alkalmazta a művészi és a mai értelemben vett fal-, illetve homlokzatfestést.
A reneszánsz korban művészeti és technikai fejlődés történt a festésben
A reneszánszban ezeket szinte ugrásszerű minőségi változás követi, nemcsak művészeti, hanem technikai vonatkozásban is. E kor alkotó emberei nemcsak kiváló művészek, hanem olyan mesterek, szakemberek is voltak, akik a festészet mesterfogásait, technológiáját is páratlan alapossággal dolgozták ki, sőt a festékanyagokat, a színező pigmenteket is javarészt maguk készítették, vagy kutatták fel a rendelkezésükre álló, akkor még jóval szűkösebb forrásokból.
A homlokzatfestés tartósság mindig is fontos szempont volt
Szakmai szempontból érdemes felfigyelni arra, hogy pl. az e korszakban készült, javarészt mész-kazein-alapú falfestést (pl. templomok, tornyok, várak, de gyakran lakóházak homlokzatain, tehát kültéri igénybevétel mellett!) 150-200 évig, sőt ennél hosszabb ideig sem kellett felújítani. Ez még akkor is elgondolkoztató — napjaink legkedvezőbb esetben is legfeljebb 20-30 éves (?) homlokzatfestésével összehasonlítva — ha figyelembe vesszük, hogy az idő tájt a légköri szennyeződés mértéke a maihoz képest elenyésző volt.
Korai falfestés más kontinenseken
Az európai kultúrával egy időben Ázsiában, sőt az amerikai kontinensen, az inka, az azték birodalomban is virágzó falfestési technika emlékeit tárták fel. Ezek java részét azonban a barbár hódítók elpusztították.
Mint műszaki dokumentumot érdemes megemlíteni, hogy a nedves trópusi klímának gyakran több száz évig is ellenálló lakkozást készítettek, és fa-konzerválást végeztek az előbbi ázsiai országokban. A kínai faolaj alapanyaga a mindmáig közismerten legnagyobb tartóssága, kültéri igénybevételre alkalmas lakk, amelynek jelentősége mindmáig megmaradt. Ebből készültek a néhány évtizeddel ezelőtt még használatos effekt-lakkok, így pl. a zsugor-, ráncos, repedeztetett stb. lakkok is.
Mi volt a jellemző Magyarországra korábban a falfestés terén?
Hazánkban a festéstechnika a korra jellemző, élenjáró színvonalon virágzott a századfordulótól a második világháború kitöréséig terjedő időszakban. Európában elsők között tartottak bennünket számon.
A festő- és mázolószakma ekkor még teljesen kézműipari jellegű, gépesítés nélküli volt. A mesterek nagy része még a festékanyagokat is maga készítette, gyakran kézi hajtású gépekkel — igaz, kiváló alapanyagokból. Az ekkor még szegényesebb ipari háttér ugyanakkor kiváló minőségű, nagy tartósságú festékanyagokat, lakkokat gyártott, kielégítő választékban.
Festő szakma fejlődése a felszabadulás után
A hazai fal festő- és mázoló szakma fejlődésében ugrásszerű változás következett be a felszabadulás után. A nagy szakmai felkészültségű festő-mázoló mesterek, szakmunkások állami építőipari vállalatokba, szövetkezetekbe tömörültek, s így szervezetten nagyobb átütőerővel vehettek részt a szocialista újjáépítés munkájában.
A megnövekedett mennyiségi igények sürgető hatására megkezdődött e szakmák gépesítése. Egyidejűleg megszűnt az építőipar eddigi „idényjellege”, ami egyben a festő-mázoló munkák „téliesítését” is szükségessé tette. A gombamódra növekvő, új lakótelepeken a gyakran szélsőséges, téli időjárási viszonyok között elvégzendő munkákhoz merőben új technológiai műveletek, újszerű anyagok, gépek és szervezési feladatok szükségesek.
A hazai festő-mázoló szakma jellemzői az utóbbi időszakban
Napjainkban a festő-mázoló szakma a múltbelihez viszonyítva az egész világon alapvetően átalakult. Jelenleg általános irányzat a szakmai munkaműveletek egyszerűsítése, a munkaidőszükséglet csökkentése, az élő munkával való takarékosság.
A korunkra jellemző technikai forradalom felgyorsult üteme miatt szinte kihaltak a régi, művészi jellegű, munkaigényes, de rendkívül gazdag mintázó eljárások. Ma már még az idősebb generációból is kevés mester készít faerezést, díszítőfestést, márványozást, lazúr- és viasztechnikát, selyem- és plasztikus festést, dombormintázatot stb. Helyenként viszont a népművészeti tevékenység színvonalán virágzik a mintázó színes bútormázolás, a kézi mintázású díszítő falfestés. (Pl. a „kalocsai pingáló asszonyok” világhírűek.)
A DIY (sajátkezű) festés előnyei
A festő-mázoló munkákat sokan sajátkezűleg – mesterségbeli felkészültség nélkül – végzik. Ezt a társadalmi igényt korántsem szabad lebecsülni, sőt messzemenőkig támogatni kell, hiszen ennek révén a népgazdaságban sem jelentéktelen termelői kapacitás, mintegy „rejtett tartalék” szabadul fel.
Újabban egyre terjed a „félkész lakóépületek” átadása, amelyeknél pl. a festő-mázoló munkákat maguk a tulajdonosok végezhetik el, ezáltal is csökkentve az építési költségeket. Ily módon korántsem jelentéktelen összeg takarítható meg, ha figyelembe vesszük, hogy a falfestési, mázolási, lakkozási munkák egy lakás teljes építési költségének 8-12%-át is elérhetik.
A falfestőmunkák tárgyköre
A hétköznapi értelemben vett, képesítéshez kötött ipari tevékenység, a falfestő szakma széles körre kiterjedő, sokrétű, de mégis jól körülhatárolható tevékenység. Általában festőmunkákon kizárólag a falszerkezetek különféle felépítésű festékanyagokkal (festékekkel) való bevonását, az ezzel kapcsolatos munkaműveletek összességét értelmezik. Ezért elsősorban a kevésbé elterjedt, de talán pontosabb „falfestés” elnevezés tetszik kifejezőbbnek.
Régebben a szobafestőmunkák és a szobafestő mester megnevezés volt elterjedtebb
Ez arra utalt, hogy a falfestőmunkák legnagyobb része a beltéri falszerkezetek festésére irányult. Műszaki szempontból – részben a munkaműveletek eltérő jellege miatt – a beltéri falfelületek festését szobafestésnek, a kültéri falfelületekét pedig homlokzatfestésnek nevezik. Ugyanígy a falfestőmunkák kifejezetten művészi jellegű területét díszítő festőmunkák elnevezéssel különböztetik meg a szokásos, hétköznapi értelemben vett szoba-, illetve falfestőmunkáktól, bár a díszítő mintázatok készítése az utóbbitól elválaszthatatlan.
Díszítőfestők és festőművészek tevékenységi köre
A díszítőfestők – helyesebb elnevezéssel művészi festők – napjainkban lényegében a festőrestaurátori tevékenységet, a régi műemlékek felújítását, javítását, szükség esetén az ilyen jellegű falfestmények „másolását”, eredeti alakban való helyreállítását végzik. A kifejezetten művészi falfestési munkákat, falfestmények készítését festőművészek végzik.
A falfestőmunkák felosztása
A falszerkezetek festése ma már egyre több funkcionális követelményt vet fel. így pl. a díszítő, dekorációs, művészi, színdinamikai, térhatás keltése mellett, állagvédelmi, környezetállósági, világítástechnikai, egészségvédelmi, sőt biztonságtechnikai és egyéb műszaki követelményeket is támasztanak a falfestésre vonatkozóan.
A kivitelezési technológiák fejlődése
A kivitelezési technológiák viszont mindinkább egységes és alapos műszaki előírásokra épülnek, az élőmunka-ráfordítás, a kivitelezési időszükséglet csökkentése, ill. a termelékenység növelése mellett. Ez utóbbit a korszerűsített kéziszerszámok, a gépi-kézi berendezések, az ötletes segédeszközök, valamint a használatra kész, kiváló minőségű festékanyagok jelentősen elősegítik.
A falszerkezetek változása a festők kihívását jelenti
Ez azonban korántsem jelenti a falfestési munkák technológiájának egyszerűsödését, így pl. egyre változatosabb a falszerkezet felépítése, s ebből adódóan a falfelület (alap) jellege. A vakolt tégla falszerkezetek mellett a betonelemek, panelek, gipszkarton-, faforgács-, azbesztcement-, cementkötésű faforgács- stb alapú, továbbá hőszigetelt falszerkezetek festéséhez kell alkalmazkodnia a festő szakembernek.
Ennek megfelelően legtöbbször növekszik a járulékos – gyakran nem is a festő feladatát képező – munkaműveletek száma. így pl. az illeszkedési, tágulási hézagok kiképzése, a felület-előkészítés, a felületi egyenlőtlenségek, a folytonossági hiányok javítása stb.
A falfestőmunkák felosztása a következőkben összegezhető:
- rendeltetés szerint (pl. szobafestés, homlokzatfestés, díszítő festés stb.);
- a felhasznált festékanyag vegyi felépítése szerint (pl. enyves, cellulózenyves, műgyantadiszperziós, kazeinfestés, viaszfestés, meszelés, mészfestés stb.);
- a jellemző technológiai műveletek szerint (pl. szórással, ecseteléssel, hengerezéssel és egyéb eljárással való festés stb.);
- a festett felület megjelenése szerint (pl. mintázat nélküli, mintázott, szórt dombormintázatú, szemcsézett, selyemfestés stb.);
- a kifejezetten művészi rendeltetés alapján, mint a díszítőfestés, és ezen belül a festési technika szerint pl. akvarell, freskó, szekkó, stukkólustró, enkausztik, plasztikus stb.;
- egyéb, különleges, javarészt műszaki rendeltetés szerint pl. biztonságtechnikai, utánvilágító, lumineszkáló, foszforeszkáló stb.;
- színdinamikai rendeltetés szerint, pl. gerjesztő, visszatartó, térnövelő, magasságcsökkentő vagy -növelő stb. falfestési kombinációk.
A falfestő eljárásokat elsősorban a felhasznált festékanyagra jellemző (vegyi) felépítése, valamint a kivitelezési, festéstechnikai, illetve az arra jellemző díszítési megoldás szerint szokták csoportosítani. Ez utóbbi főleg a művészi, díszítőfestő munkáknál szokásos felosztási szempont.