Ez is a falszerkezet, a vakolatréteg felépítésével összefüggő fontos jellemző. Ez biztosítja a falszerkezet kiszáradását, természetes „lélegzését”, a belső és külső légtér közötti állandó kapcsolatot. A hagyományos tégla falszerkezeteknek ez igen fontos követelménye. A téglafalszerkezetek légáteresztő képessége nagyságrendileg sem lebecsülendő értékű. A légáteresztő képesség mérőszáma 1 m2 falfelületen 2,491 • 102 N/m2 nyomáskülönbség hatására 1 óra alatt átáramló levegő mennyisége, m3-ben.
Különböző vakolatok egyensúlyi nedvességtartalma.
1 – mész-cementvakolat (30% cement + 70% mészhidrát, γ=1750 kg/m3);
2 – cementvakolat (1 sr.cement + 3 sr. homok, γ=2000 kg/m3);
3 – mészvakolat (γ=1600 kg/m3);
4 – gipszvakolat (γ=1340 kg/m3);
5 – falazótégla (γ=1600 kg/m3)
Egy példa a légáteresztő képességről
Példaképpen egy 48 cm-es vastagságú, mészhabarcsvakolattal készült, hagyományos téglafalszerkezet esetében a légáteresztő képesség átlagosan mintegy 0,69 m3/h, m2 1 N/m2 nyomáskülönbség hatására. (Ha figyelembe vesszük azt, hogy légáramlás – szélmozgás – miatt gyakran 10-60 mmv.o. nyomáskülönbség is kialakulhat a falszerkezet külső és belső felülete között, akkor az előbbi érték többszörösével lehet számolni.) Összehasonlításképpen egy jól záródó, közepes nagyságú, kétrétegű üvegezésű ablakszerkezeten, ilyen feltételek esetén, 16-20 m3 levegő áramlik át!
A falszerkezetek légáteresztő képességének megszüntetése vagy lényeges csökkentése a következő hátrányos következményekkel járhat:
- A falazat nem szárad ki, ill. az egyensúlyi nedvességtartalomnál sokkal több gyülemlik fel benne.
- Állandóan nedves, nyirkos lesz a falszerkezet, ami egészségtelen; felületén penészfoltok, gombásodás támad, baktérium-képződmények telepednek meg rajta.
- Különféle sók (pl. kalciumszulfát, azaz gipsz, mészhidrát stb.) oldódnak ki, és a nedves falszerkezetben sókivirágzás keletkezik.
- A nagyobb nedvességtartalom csökkenti a falszerkezetek élettartamát, szilárdsági jellemzőit, így komoly károsodással kell számolnunk.
- A nedvesség kitölti a falazat pórusait, így a fal porozitással összefüggő épületfizikai jellemzői (pl. a hő- és hangszigetelő képesség felületi hőmérséklete stb.) romlanak.
- Mindezek következtében a fal festékrétege gyorsan tönkremegy.
Látható tehát, hogy a falszerkezetek nedvességtartalma a festőmunkáknál rendkívül fontos.
A szerkezetek nedvességtartalmának összefüggése a penészesedéssel
Szinte szabályként vehető, hogy ha pl. egy belső térben a vakolatréteg, ill. festett falfelület nedvességtartalma, bármilyen oknál fogva, a 12% határértéket eléri, ott a penészgombák, baktériumok szinte napok alatt megtelepednek, s így fellép a fekete penészfoltosodás. (Penészmentesítés hőszigetelő festékkel). Ez a körülmény nemcsak a falfestést, tapétázást károsítja, ill. teszi tönkre a festőmester munkáját, hanem egészségvédelmi szempontból is igen káros. Ez a jelenség a vasbeton paneles (házgyári), hiányos hőszigetelésű lakóépületeknél elég gyakori, s utólagos elhárítása igen körülményes és költséges.
Egy falszerkezet, falfelület festékbevonatot károsító átnedvesedését a következő okok idézhetik elő:
- Beázások, épületszerkezeti károsodások miatt (pl. vízvezetékcső-repedés, tetőszigetelés meghibásodása, csapadékvíz-elvezetési hibák stb.).
- Talajvíz-felszívódás, nem megfelelő vagy meghibásodott vízszigetelés miatt.
- Nedves, gőzös helyiségekben (pl. konyhák, fürdőszobák, ipari üzemek stb.) páralecsapódás a falfelületen.
- Higroszkópos, erősen nedvszívó szennyeződések jelenléte helyenként pl. a vakolatrétegben, a falszerkezet anyagában.
- Páravándorlás (páradiffúzió) a falszerkezetben.
A festési műveletek előtt a felület átnedvesedését előidéző hibaforrást meg kell szüntetni, az arra illetékes szakmai tevékenység keretében. A felsorolt hibaforrások közül a páralecsapódás, a páradiffúzió a leggyakoribb, s elhárítása – bár nem a festő feladata – elvégezhető e szakma keretében is mint különleges felület-előkészítő művelet. E hibaforrás felismerése azonban feltétlen szükséges a festőszakember számára.
A páralecsapódás oka
A páralecsapódás és páravándorlás egyszerű jelenségeinek megértéséhez a légtér páratartalmával, ill. állapothatározóival is szükséges röviden foglalkozni. Ismeretes az a körülmény, hogy a levegő mindig tartalmaz kisebb vagy nagyobb mértékben vízgőzt, párát. Minél nagyobb a levegő hőmérséklete, annál több vízgőzt képes felvenni. Adott hőmérsékleten, csak meghatározott mennyiségű vízgőzt képes a levegő felvenni, azaz telítetté válik. Ha ekkor csökken a hőmérséklet, akkor ehhez a hőmérsékleti értékhez már kisebb páratelítettség tartozik, így a felesleges pára a légtérből kicsapódik (légköri csapadékképződés, ködképződés esetei).
Látható, hogy a hőmérséklet és a páratartalom között szoros összefüggés van, melyet a gyakorlatban a pára- vagy légnedvesség diagramban szokás rögzíteni, és nyomon követni rajta a levegő állapotváltozását. A levegő nedvességtartalmát kétféleképpen lehet jellemezni:
Abszolút páratartalom
Egy adott hőmérsékleten a levegőben ténylegesen jelenlevő vízgőz tömege, g/m3. Pl. ha a +20 °C-os levegő 9,8 g vízgőzt (párát) tartalmaz m3-enként, akkor az abszolút (tényleges) páratartalma tehát 9,8 g/m3.
Relatív páratartalom
Azt fejezi ki, hogy egy adott hőmérsékletű levegőben jelenlevő páratartalom hány %-át teszi ki az ugyanolyan hőmérsékletű telített levegő páratartalmának.
- Páranyomás (vízgőz résznyomása). Egy gázelegy nyomását az azt alkotó egyes gázok résznyomásainak összege határozza meg. így pl. a levegő nyomását (a légköri nyomást) az oxigén, nitrogén, széndioxid stb. mellett az állandóan jelenlevő vízgőzre eső résznyomás is befolyásolja. A levegő relatív páratartalma a résznyomások viszonyával is kifejezhető.
- Harmatpont az a hőmérséklet, amelyen hűtés közben a telítetlen páratartalmú levegő telítetté válik, és a vízgőz kicsapódása megkezdődik.
- Falfestés esetén, ha pl. az alacsony hőmérsékletű, magas páratartalmú levegőben a felületről kevés nedvesség tud csak elpárologni (vagy egyáltalán semmi), s ennek következtében helyi páralecsapódások jönnek létre. Ilyenkor pl. a vizes diszperziós festés foltos lehet.
- A páradiffúzió (páravándorlás) jelensége is a harmatpont-képződéssel függ össze. Röviden arról van szó, hogy pl. a lakóépület egyik helyiségét határoló falszerkezet két felülete (tehát a kültérrel, ill. a belső légtérrel érintkező felülete) mentén a légtér eltérő páratartalmú. Mivel a két légtér páranyomása (gőznyomása) is lényegesen különböző, tehát nyomáskülönbség jön létre. Ennek hatására – a nagyobb páranyomású légréteg felől a kisebb páranyomású légtér felé haladva – a falszerkezetben páravándorlás (páradiffúzió) indul meg.
Páralecsapódás falszerkezetben.
R – falszerkezet rétegvastagsága;
G – gőz-, ill. párazóna (száraz falrész);
L – páralecsapódási zóna (nedves falrész);
ϕb, ϕk – a belső, ill. külső légtér relatív páratartalma, %;
xb, xk – a belső, ill. külső légtér abszolút páratartalma, g/m3;
tb, tk – a belső, ill. külső hőmérséklet pl. egy téli időszakban
Mi történik a harmatpontnál?
A téli időszak gyakori esete ez a folyamat. Ekkor általában kívülről befelé irányuló, de pl. nedvesebb helyiségekben – fürdőszobák, konyhák, főző-fülkék stb. esetében – belülről kifelé irányuló páravándorlás indul meg. A hiányos hőszigetelés miatt a falszerkezetben a nagy páratartalmú levegő egy hőfokhatárnál telítetté válik, azaz harmatpontra hűlve a pára víz alakjában kicsapódik, s a falszerkezetben feldúsulva annak átnedvesedését idézi elő.
Ekkor a belső falfelületen rövid időn belül nedvességfoltok jelennek meg, amelyek a penészképződmények miatt megbarnulnak, megfeketednek. Először apró pettyekben, kisebb fekete penészfoltok képződnek, amelyek ellepik az egész átnedvesedett falfelületet. A falszerkezet külső rétegében lecsapódott víz pedig megfagy, s ott az ismert feszítő hatása révén fagykárokat (repedés, vakolatleválások stb.) idéz elő.
Mi történik azoknál a szerkezeteknél, ahol nincs páradiffúzió?
A hagyományostól eltérő, pl. házgyári lakóépületek nagy tömörségű (ennek következtében jó hővezető, azaz rossz hőszigetelő hatású) betonpaneleinél nincs páradiffúzió (vagy csak igen jelentéktelen). Ebben az esetben – ha nincs kielégítő hőszigetelés – egy nedves, párás légterű helyiségben (konyha, fürdőszoba) a párás levegő a hideg betonfelületen harmatpontra hűl le, a vízgőz kicsapódik, a felület átnedvesedik. Előfordulnak olyan szélsőséges esetek is, hogy a beton falfelületről szinte állandóan folyik lefelé a lecsapódott vízgőz. Ilyenkor a falfestés, tapétázás teljes tönkremenetelével lehet számolni.
Ugyancsak fontos tényező: a morzsalékosság
Végül a falszerkezetek festési, mázolási munkáinál fontos – a porozitás mellett – a felület morzsalékossága, vagyis a szemcseadalékok rögzítésének szilárdsága. A nyomószilárdság a morzsalékosság mértékének kifejezésére nem alkalmas. Igen jó tájékoztató és összehasonlító alap lehet azonban, meghatározott körülmények esetén, az egységnyi falfelületről lekoptatott anyagmennyiség.
A festési-mázolási munkák szempontjából a morzsalékosság mértéke kifejezhető az 1 m2 függőleges falfelületről, 10 perc alatt, egy 3 cm-es szálhosszúságú (rövidre nyírt) marokecsettel, közepes erőkifejtéssel ledörzsölt anyag mennyiségével, az alábbi értékelés szerint:
| A felület értékelése morzsalékosság szempontjából | 1 m2 falfelületről lekoptatott anyagmennyiség laza térfogatban |
|---|---|
| Kiválóan kötött, nem morzsalékos | 0,0-0,5 cm3/m2 alatt |
| Gyakorlatilag nem tekinthető morzsalékosnak | 0,5- 1,5 cm3/m2 alatt |
| Morzsalékos, laza kötésű | 1,5-3,0 cm3/m2 között |
| Erősen morzsalékos, laza kötésű | 3,0-5,0 cm3/m2 között |
| Festésre alkalmatlan | 5,0 cm3/m2 felett |