Falszerkezetek fontosabb festéstechnikai jellemzői

Általános kérdések

A falfestőmunkákat legtöbb esetben a hagyományos mészhabarcsból (mész-cementhabarcsból) készült vakolatréteg felületén végzik. Újabban azonban a falfestőmunkák tevékenységi körébe tartozó, egyéb festési munkákat sok más szerkezeti anyag, így pl. a beton, gázszilikát, azbesztcement, cementkötésű farostlapok, gipsz, hőszigetelő vakolat, nagyporozitású, természetes építőkövek (pl. sóskúti kő), farost-, faforgácslemez stb. felületén kell végezni.

Az alapfelület és a festékréteg kapcsolatának fontossága

Festéstechnikai szempontból és értelem szerint is a festendő szerkezeti anyagok felületét alapnak (alapfelületnek) nevezik. A festékréteg az alappal, különféle kölcsönhatások eredményeképpen, szoros kapcsolatot létesít. Ez a kapcsolat elég gyakran nemcsak egyszerű fizikai, hanem vegyi egymásra hatás eredménye (pl meszelés mész-kazeines, kazeines, vízüveges, cementfestés, stb. esetében). Ez a kapcsolat a festés eredményessége (hatékonysága), ill. tartóssága, minősége szempontjából megkülönböztető jelentőségű.

A festéstechnika a festőszakember egyik legfontosabb és legnehezebb feladata. Emiatt tehát a festő szakember számára alapvető fontosságú a festés szempontjából számításba vehető különféle szerkezeti anyagok, mint alapok eltérő viselkedésének ismerete.

A falszerkezetek fontosabb fizikai, építéstechnikai tulajdonságai

Egy simított, belső vakolt falfelület vezetősíkjából legfeljebb 0,3 mm méretű szemcsék állhatnak ki – simított homlokzati vakolatnál 0,- 0,6 mm, durvább vakolatnál pedig 1,0 mm (durvított felületű vakolatok esetében ezek az értékek természetesen a megmunkálás jellege, ill. finomsága szerint változnak). Ugyanakkor számolni kell kisebb-nagyobb felületi egyenlőtlenségekkel és mélyebb repedésekkel, amelyek szélessége nem haladhatja meg a 15 mm-t. (Ennél nagyobb repedések kijavítására már kőművesmunka szükséges, kivéve ha tágulási hézagok kiképzéséről van szó.)

Téglafalszerkezet felépítése
1 – téglafal;
2 – álló és fekvő hézag;
3 – alapvakolat;
4 – simítóvakolat

Simítóhabarcs-réteg felületi egyenlőtlenségeinek szemléltetése
(lakószobák belső felületén). A hajszálrepedések hossza 25 – 40 mm.
1 – adalékszemcsék;
2 – mélyedések;
3 – hajszálrepedés

A vakolatréteg keresztmetszete.
K – külső;
B – belső hatások;
h – hézag;
p – pórus

Hézagok, likacsok, pórusok, kapillárisok, hajszálcsövek

A falszerkezet vakolatrétege nem teljes térkitöltésű, hanem kisebb-nagyobb hézagokat, likacsokat, pórusokat tartalmaz. A hézagok és likacsok hosszúsága több cm is lehet, míg átmérőjük legfeljebb 0,5- 1,0 cm. Leggyakoribbak a 0,2-0,5 mm vagy 1-30 µm átmérőjű pórusok. Az 1 mm-nél kisebb keresztmetszetű csövecskéket, pórusokat kapillárisoknak, hajszálcsöveknek nevezik.

Festéstechnikai szempontból a hajszálcsövek és pórusok a vakolatréteg alábbi fontos jellemzőit befolyásolják:

• a vízfelvételt, a vízfelszívódás és a vízleadás sebességét, a fagyállóságot;
• a légáteresztő képességet, a páraátbocsátást, a vízgőzleadást, a páradiffúzió (páravándorlás) lefolyását,
• a hővezető, ill. hőszigetelő képességet;
• a térfogatsúlyt, sűrűséget, ill. tömörséget, azaz a térkitöltés mértékét;
• a szilárdsági jellemzőket stb.

A víz és az oldószerek elpárolgása a falazat pórusaiból (a nyíl a nedvesség áramlásának irányába mutat)
1 – vízzel töltött hajszálcsövek;
2 – a hajszálcsöveknél nagyobb pórusok, ahol a felszívódott víz gőzzé alakulva, majd ismét lecsapódva áramlik tovább

Azt, hogy milyen jelentős lehet a hajszálcsövekben a vízoszlop emelkedése, az alábbi mérési adatok szemléltetik:

A hajszálcsövek hálózata teszi lehetővé a festékrétegből a víz, ill. oldószer és hígító eltávozását.

A vízfelvétel mértéke vakolatoknál a következő határok között ingadozik:

Erősen szívóképes vakolatok a vízmennyiség legnagyobb részét már az első órában felveszik, így ezeknél a víz rövid idő alatt nagyobb mélységbe hatol be. Ez falfestésnél a festék oldószerének (víz, egyéb) elpárologtatása szempontjából kedvezőtlen, mert az elpárolgás lényegesen később következik be.

A vízfelszívódás mértékét az alábbi mérési eredmények is szemléltetik (g/m2 24h):

Falfestésnél, a festék száradása szempontjából, szintén fontos jellemző a vakolatréteg felületi vízelpárologtató képessége.

Egyes vízzel teljesen kitöltött pórusú vakolatrétegekből 20 °C-on és 50% relatív páratelítettségű, nyugvó légtér esetén a következő tömegű vízgőz képes elpárologni (g/m2, 24h):

A szokásos mész- (-cement) -alapú beltéri vakolatoknál ez az érték 200-400 g/m2, 24 h.

További fontosabb jellemzők a következők.

• Porozitás (hézagosság, lyukacsosság stb.). Azt fejezi ki, hogy az anyag hány %-át alkotják a pórusok, hézagok, ill. hajszálcsövek. Lényegében ez befolyásolja a falszerkezetek, vakolatrétegek előbbi viselkedését.
• Sűrűség a térfogategységben (m3) levő teljes térkitöltésű (tehát porozitás nélküli) anyag tömege. Értelmezése tehát kg/m3.
• Fajlagos tömeg (térfogatsúly) a térfogategységben levő anyagmennyiség tömege eredeti állapotban, porszerű anyagoknál szabványban előírt feltételek között tömörítve. Ennek megfelelően különböztetnek meg laza és tömörített (rázott) térfogatsúlyt. A térfogatsúly tehát a tömeg és térfogatának hányadosa, mértékegysége: kg/m3.
• Tömörség: azt fejezi ki (térfogatszázalékban), hogy egy adott anyag egységnyi térfogatának ténylegesen hány %-át tölti ki az anyag.

Porozitás veszélye fagykár szempontjából

A porozitás a fagyállóság szempontjából alapvető fontosságú jellemző. A pórusokba, hézagokba hatolt víz térfogata ui. a fagyásnál mintegy 10%-kal megnövekszik, és ezáltal feszítőerőt fejt ki. Ennek következtében a vakolat pórusai, nagyobb likacsai szétrepedeznek, így még több vizet képesek felszívni, s ez a roncsoló hatás egyre fokozódik. Így keletkezik a fagykár.

Egy vakolatréteg nedvességtartalma többféle összetevőből áll. Ezek az igénybevétel során egymástól eltérően viselkednek.

A hidrátvíz (vagy vegyileg kötött víz)

A hidraulikus anyagok (mészhidrát, cement, gipsz stb.) szilárdulásához, kötéséhez szükséges vízmennyiség. Ez az összetételtől függően változhat a vakolatrétegben, de az igénybevétel során ugyanazon anyagnál gyakorlatilag változatlan. Ez a festékréteg száradását nem befolyásolja.

Az egyensúlyi nedvességtartalom

Adott hőmérsékleten a levegő relatív páratartalmával egyensúlyban levő nedvességtartalom, amely a festékbevonat száradását alapvetően érinti. Ha pl. a vakolatréteg nedvességtartalma kisebb az egyensúlyi értéknél, akkor a különbözetet a környezetből (légköri nedvesség, csapadék, festékanyag stb.) veszi fel. Ha viszont ennél több, akkor a különbözetet a légtérnek leadja, elpárologtatja. (Természetesen akkor, ha a légtér olyan páratelítettségű, hogy adott hőmérsékleten még vízgőzt felvehet.) Ez tehát a vakolatokra és az összes hasonló felépítésű szerkezeti anyagra jellemző érték.

Nedvszívó jellegű (vagy higroszkópos) a vakolatréteg vagy falszerkezet

Ilyen a szerkezet abban az esetben, ha anyagába, felületi rétegébe valamilyen káros átalakulás (pl. salétromos képződmények, sókivirágzások) folytán nedvszívó anyagok kerültek vagy képződtek. Ezekre az jellemző, hogy nedvességtartalmukat a légköri nedvességtől függetlenül megtartják, ill. azt igen nehezen adják le. Ez a jelenség a falszerkezetek átnedvesedéséhez vezethet, így külön védekezni kell ellene.