Annak érdekében, hogy a festékben levő pigmentek a felülethez rögzüljenek, nélkülözhetetlenek a kötőanyagok. A szakemberek többféle kötőanyag közül választhatnak, s teszik ezt annak függvényében, hogy milyen elvárásaik vannak velük szemben. A következő általános követelmények szoktak megfogalmazódni:
- Mind a felülethez, mind a pigmentekhez jól tapadjon.
- Megfelelő folyékony állaggal rendelkezzen.
- Ellenálljon az időjárás viszontagságainak és a napsütés káros hatásainak.
- Vízzáró réteget képezzen.
- Ellenálljon a kopásnak, a vegyszereknek.
- Rendkívül fontos, hogy azonos hőtágulási együtthatóval rendelkezzen a kötőanyag és a festék.
- A kötési idő megfeleljen a felhasználás céljának.
- Rugalmas felületet képezzen.
Mik azok a vizes kötőanyagok?
E kötőanyagok esetében a száradás és szilárdulás együtt jár bizonyos kémiai folyamatokkal, melyeket követően érje bármilyen nedvesség is a felületet, az nem lesz hatással rá. Közöttük is két csoportot különíthetünk el, méghozzá a szervezetlen vizes kötőanyagokat és a szerves fajtákat. Tipikusan szervetlen anyagok a fehér mésztej, a cementtej és a vízüveg, szervesek pedig a növényi és állati enyvek, valamint a kazein.
Nézzük, mire szokták a szakemberek ezeket használni!
Mészpép felhígításával állítják elő a mésztejet, mely önálló kötőerővel nem rendelkezik, viszont a pigmentek megkötésére kiválóan alkalmas. A levegőben levő szén-dioxid hatására szilárdul meg, főként frissen vakolt felületekre használják alapozóként, hiszen csökkenti a szívóképességet, ezáltal a festékből nem lesz szükség annyi sor felvitelre. Szórópisztollyal és ecseteléssel egyaránt felvihető.
Víz és cement kombinációjából áll össze a cementtej, melyet festéshez szoktak használni, mégpedig mésztejjel elegyítve. Beton-, tégla-, és kőfelületekre egyaránt alkalmas, ha pedig cementálló pigmentekkel keverjük, akkor színezése is megvalósítható.
A festékipar a káli-vízüveget szokta használni, mely kálcium-hidro-szilikátot képez a felvitelt követően a falfelületen. Ennek nagy előnye, hogy remek vízzáró jellemzőkkel bír majd a festékréteg, és ellenáll még a nagyvárosok füstgázzal szennyezett levegőjének is. Amennyiben színezésre kerül sor, kizárólag a lúgálló változatok javasoltak hozzá.
Enyvek
A bőr-, és csontenyvet ragasztóanyagokhoz és falfestékek kötőanyagaként egyaránt fel szokták használni. Ha enyves falfesték előállításáról van szó, akkor melegítéssel keverik bele az oldatba az enyvet. Fontos tudni, hogy az ilyen festékek kizárólag belső terekben ajánlottak, ott is csak olyan felületeken, amelyek nem érintkeznek vízzel, tehát fürdőszobába nem javasolt használatuk.
Az állati enyvek mellett léteznek növényi enyvek is, melyeket burgonyából szoktak előállítani. Átlátszó színénél fogva vízzel hígítva, és áztatott krétával keverve falfestésre kiválóan alkalmas. Ha kopásálló bevonatot szeretnénk kapni, akkor körülbelül 25 százalékos növényi enyv tartalomra van szükség, ám használata csak belső terekben ajánlott.
Tejből készül!
A sportos életmódot ismerők jól tudják, hogy a kazein a tejben levő kalciumvegyületek, fehérjék alapját képezi. Előállítása tehát tejből történik, méghozzá úgy, hogy a túrót mossák, szárítják és eltávolítják belőle a zsírt. A kazein remek kötőanyag mésztejben oldva, segítségével mosható falfelületek érhetőek el, melyek könnyen tisztíthatóak, vízállóak, és ezáltal garantáltan időtálló eredmény születik majd.
Amennyiben ellenálló kötőanyagra esik a választás, úgy a festékbevonat hosszú távon is sérülésmentes lesz, ráadásul ellenáll az időjárás viszontagságainak és a szennyeződéseknek is. Legyen szó akár beltéri, akár kültéri festésről, a strapabírás alapvető követelményként fogalmazható meg minden esetben.
A festék olajos kötőanyagai
A festékipar növényi eredetű olajokat használ, az ilyeneket tartalmazó festékek megszilárdulásához oxigénre van szükség a kötőanyagnak. Amennyiben túl gyors száradás következik be, úgy sajnos repedezéssel kell számolni. Egyébként az olajos kötőanyaggal rendelkező falfestékek sima és fényes felületet eredményeznek. Megkülönböztethetünk egymástól száradó, félig száradó, továbbá nem száradó olajokat. A festékipar ez utóbbiakat nem használja.
Milyen jellemzőkkel bírnak a száradó olajok?
Közülük a legismertebb a lenolaj, amelyet-miként neve is mutatja-, a len magjából nyernek ki, és aranysárgás színnel bír. A festő-, és mázolóipar azt a lenolajat használja fel kötőanyagként, melyből előzőleg ülepítéssel már eltávolították a nyálkaszerű képződményeket. Bár maga a száradási folyamat elég sokáig tart, de fémoxidok hozzáadásával némileg felgyorsítható ez. Érdemes tudni a lenolajról, hogy az benzinben, éterben, acetonban oldódik, valamint érzékenyen reagál a savas, lúgos közegre, és a vízre is. A lenolajból készült festékek hajlamosak a sárgulásra.
Mik azok a félig száradó olajok?
Ellenben a száradó olajokkal, a félig száradóak nem sárgulnak, de ezek is lassan száradnak, viszont mégsem rendelkeznek olyan kemény felülettel, mint a lenolajas festékek. Jellemző, hogy utólagos lágyulásra hajlamosak. Tipikusan félig száradó olajok a halolaj, a napraforgóolaj és a szójaolaj.
Mire jók a kencék?
A kencék gyakorlatilag filmképző anyagok, melyeket száradó növényi olajok feldolgozásával lehet előállítani. Ezeket körülbelül 120-150 fokra hevítik fel, majd olyan fémoxidokat adagolnak hozzájuk, melyek gyorsítják a száradást. A kencék fémoxid tartalma körülbelül 3-5 százalék. A gyártás fontos része a pihentetés, hiszen ez szükséges az oldhatatlan részek leülepedéséhez. Az eljárást követően tiszta, átlátszó, gyorsan száradó filmréteget adó anyag keletkezik, melyet elsősorban olajfestékek kötőanyagaként szoktak felhasználni, de jó tapasztalatok vannak velük fafelületek mázolás előtti kezelésében is.
Hogyan készül a standolaj?
Esetében tulajdonképpen növényi olaj polimerizálásáról van szó, méghozzá 300 fokon. Ennek köszönhetően megnőnek a molekulák, és az olaj sűrűbbé válik, stabilizálódik az anyag állapota. Mindezek hatására a standolajos bevonatok kiválóan ellenállnak az időjárás viszontagságainak, megfelelő vízzárással rendelkeznek, ami az időtálló minőség és a hőszigetelés szempontjából korántsem elhanyagolható tényező.
A gyakorlatban sűrűn alkalmazzák alkid típusú gyantákkal együtt a standolajas bevonatokat, így páratlan hőszigetelő képességgel rendelkező festékek jönnek létre, melyek ráadásul időtálló minőséget is képviselnek, és a hőszigetelés terén is kiváló jellemzőkkel bírnak.
Mik azok a fúvatott olajok?
Ezeket félig száradó olajból állítják elő, méghozzá úgy, hogy rajta 80-150 fokos levegőt vezetnek át, és hasonlóan a kencékhez, ezekhez is száradást elősegítő anyagokat kevernek. A fúvatott olajok felhasználásával fényes felületek kaphatóak, melyeken gyorsan szárad a bevonat. Mivel nem állnak ellent eléggé a nevességnek és a csapóesőnek, így elsősorban beltéri használatra szokták a szakemberek javasolni ezeket az alapanyagokat.