Polikondenzáció, polimerizáció és poliaddició segítségével keletkeznek ezek a makro molekuláris szerkezettel bíró anyagok.
Lássuk, milyen fajtái vannak az így létrejött műgyanta diszperziós kötőanyagoknak!
A természetes növényi rostokat, nedveket, valamint állati eredetű fehérjéket különféle kémiai és fizikai eljárásokkal alakítják át, és teszik megfelelővé a kötőanyagként történő funkcionálásra. A többségében műgyanta diszperziókat fedő szintetikus műanyagok ipari tevékenység keretein belül keletkeznek.
A vizes műgyanta diszperziók esetében vízben oszlatnak el folyékony műgyanta részecskéket. Ennek a folyamatnak diszperzió a neve, mely során az elegyített anyagok nem lépnek reakcióba egymással. A műgyanta összetevő eloszlatásával egy fehér, tejszerű oldat jön létre, amely általában 40-45 százalékban tartalmazza a műgyanta alapanyagot.
A gömb alakú műgyanta részecskéken túl azonban a vizes műgyanta diszperziók egyéb anyagokat is tartalmaznak, így például emulátorokat, amelyeknek feladata a műgyanta részecskék kiválásának megakadályozása. A hozzáadott védőanyagok szintén a kicsapódást előzik meg, a lágyítók pedig a rugalmasságról gondoskodnak. A területen tevékenykedő szakemberek a poli-vinil-acetát, valamint poli-vinil-akrilát diszperziókat szokták előnyben részesíteni.
A vizes diszperziók kötése és viselkedése eltér az egyéb kötőanyagokat tartalmazó festékektől, ez pedig a sajátos felépítésű rendszerben gyökeredzik. A festék felvitelét követően elsőként a víz távozik, részben beszivárogva az alapfelületbe, részben pedig elpárologva. Így maradnak a műgyanta részek, amelyek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, majd amint az összes víz távozott az anyagból, úgy képeznek összefüggő festékréteget.
Fontos információ, hogy a vizes diszperziók esetében is fontos a fokozatos száradás, ugyanis akkor, ha ez túl gyorsan történik meg, akkor a műgyanta részek egyfajta hártyaszerű réteget képeznek ahelyett, hogy a felület mélyedéseibe behatolnának, és rugalmas, esztétikus, és időtálló minősét képeznének. A szakemberek tehát vizes diszperziók használatához azt szokták javasolni, hogy előtte nedvesítsük be a festendő felületet.
Hogyan történik a festés?
Az első alapozás alkalmával a festék vízzel hígított keveréke kerüljön a falra. Mint már említettük, hasznos lehet a falfelület előzetes nedvesítése is, így a túl gyors száradás, és az ebből eredő minőségi hiányosságok elkerülhetőek. Erre különösen ajánlott figyelni a külső, homlokzati felületek festésekor, ezek ugyanis sokszor erős napsugárzásnak vannak kitéve.
A hígítás arányához célszerű lehet próbafestést végezni. A vizes-diszperziós festékek egyébként külső és belső festésre is kiválóan alkalmasak, és nagy előnyük, hogy vízzel lehető hígítani őket. Ha azonban olyan magas minőségű, hőszigetelő jellemzőkkel is bíró festék mellett tesszük le a voksot, mint a Protektor bevonat, akkor mindenképpen desztillált vízzel történjen a hígítás. A desztillált víz egyébként azért is remek választásnak bizonyul, mert ha nem használnánk el a teljes festékmennyiséget, akkor ezzel élettartamát is megnövelhetjük.
Mi jellemző a lakkokra?
A lakkok esetében olyan gyanták keverékéről és oldószerekkel történő kezeléséről van szó, mint a bitumen, a kaucsuk, vagy a nitrocellulóz. Megkülönböztetjük egymástól a természetes gyantalakkokat, valamint a műgyanta lakkokat. Ezek tulajdonságait filmképző alkotórészeik határozzák meg.
A természetes gyantalakkokat fák kedveiből szokták előállítani, és attól függően, hogy mekkora olajtartalommal bírnak, belső terekben használatos sovány lakkokat, félzsíros lakkokat, és főként külső térben ideális zsíros lakkokat különítünk el egymástól.
A műgyanta lakkok filmképző jellemzőiket szintetikus úton állítják elő, a gyártás nagy mennyiségben történik, s így egyforma minőség biztosítható. Jellemzőiket annak függvényében alakítják a gyártás során, hogy milyen követelményeknek kell megfelelniük az egyes műgyanta lakkoknak. Ez alapján léteznek vegyszerálló lakkok, olyanok, melyek védenek a korrózió ellen, de egyes típusok kiválóan alkalmasak a magas hőmérsékletnek kitett felületekre is. Ha vegyileg szeretnénk elkülöníteni egymástól a műgyanta lakkokat, akkor polimerizációs, valamint polikondenzációs csoportokat képeznénk.
A természetes és mesterséges gyantákról egyébként érdemes tudni, hogy alapállapotban szilárdak, így tehát festésre nem lehet felhasználni őket. Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, oldószerben kell feloldani azokat, Tipikusan ilyen oldószerek az olaj, a keton, az észter vagy alkohol.